Lépj vissza Jézus javára!
A Magyar Pünkösdi Egyház Elnöksége célul tűzte ki, hogy személyesen meglátogatja az Egyházhoz tartozó olyan gyülekezeteket, melyek taglétszáma meghaladja a száz főt – ezek az úgynevezett súlyponti gyülekezetek. Az elmúlt hónapokban Pécsett, Ózdon, Miskolcon, Debrecenben és Hajdúsámsonban tettek látogatást, ahol a gyülekezetek vezetőségével és tagjaival is építették a közösséget, valamint igével is szolgáltak. Az alábbiakban Földesi Tamás Debrecenben elhangzott üzenetét olvashatjátok.
Rászedtél Uram, és én hagytam, hogy rászedj
„Nekem nem a valamitől való félelem volt a problémám, nekem maga a félelem volt a problémám, ami az életemben minden területet átszőtt.
Nem volt szokványos a gyerekkorom, sok felelősséget kellett vállalnom már gyermekként. Ezért azt gondoltam, hogy ha bárkivel bármi történik, azt nekem kell megoldani, emiatt viszont folyton szorongtam. Leginkább a haláltól féltem, és sokat gondolkoztam az élet és a halál kérdéséről is.”
Isten ezt az utat szánta nekem
Deák Dorkának hívnak, Erdélyben, Szatmárnémetiben nőttem fel, a szüleimmel egy kétezer fős román anyanyelvű pünkösdi közösségbe jártunk. Számomra mindig egyértelmű volt, hogy az Urat kell követnem. Mondtam, hogy az okos ember a logikus dolgokat nem kérdőjelezi meg, és számomra logikus volt, hogy Istennek léteznie kell.
Hívő és kortárs
Sudár Péter festőművész 24 évesen tért meg az egyetemi tanulmányi alatt, jelenleg a Magyar Pünkösdi Egyház zirci Bérea Gyülekezetének a tagja. Vele beszélgetek a festészet mélységeiről, a hitélet szépségeiről és a karrier áldásairól.
Mi van, ha nem…?
Hadd meséljek kicsit Ábrahámról! Menyasszonyt keresett fiának, Izsáknak, ezért elküldte a szolgáját arra a vidékre, ahonnan ő származott.[1] A szolga szerette volna teljesíteni ura kívánságát, de fogalma sem volt, hogyan is vihetné véghez a feladatot. Így szólt Ábrahámhoz: „Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre?”
Boldogok, akik házasodnak?
Az utazás boldogabbá tesz, mint a házasság – hirdették a szalagcímek. Egy szálláshelyközvetítéssel foglalkozó weboldal megbízásából 17 országban 17 000 embert kérdeztek meg arról, hogy mitől érzik magukat boldognak. A válaszadók közel fele jobban élvezte az utazást az esküvője napjánál, és minden második ember szívesebben menne vakációra, mint randevúra a partnerével.[1] Persze a szalagcímek kicsit ferdítenek – ez a „dolguk” –, hiszen nem a házasságról, pusztán az esküvő napjáról kérdeztek, ami sok stresszt is tartogathat. Az sem véletlen, hogy az eredményeket egy utazási oldal tette közzé, mégis elgondolkodtató a végkövetkeztetés.
Tudom, kiért dolgozom
Aczél Péterrel, a Magyar Pünkösdi Egyház májusban megválasztott új főtitkárával a Fogarasi úti irodájában beszélgetek. Itt működik az Intézményirányítási Központ, mely az egyház oktatási, szociális, valamint gyermekvédelmi és gyermekjóléti intézményeinek működését koordinálja. Péter tavasszal kapcsolódott be ebbe a munkába.
Maradj talpon
„A szakirodalom a kiégést egy fáradt, hitevesztett állapotnak nevezi, amelyben az egyén feladja a vágyait, elképzeléseit. Elsősorban azokat fenyegeti veszély, akik a mások felé való szolgálatra összpontosítanak, és így nem veszik észre időközben azt, hogy a saját helyzetük hogyan alakul. Ugyanígy veszélyeztetettek azok is, akik valamilyen oknál fogva elvesztik motivációikat, és nem tudnak újabb célokat kitűzni maguk elé, vagy akik ugyan sikeresek, de elvesztik azt a biztonságérzetüket, hogy ezt a jövőben is meg tudják tartani” – írja Maradj talpon című könyvének előszavában Perjesi István, aki ebben a kiadványában 11+1 dolgot mutat be, amiről jó lenne tudnunk, mielőtt a kiégés útjára lépnénk.
Az üres fészek
Nem szakértője, hanem átélője vagyok a témának. Így az Olvasó ne a szakember szempontjait keresse soraim között, hanem a laikust, a férjet, az apát, az érintett pácienst.
Isten közel van a padlóhoz
„Van egy történet, ami megragadott engem: a kiselefántot úgy idomítják arra, hogy ne szökjön el, hogy egy leszúrt cölöphöz kötözik. Hamar megtanulja, hogy nem tud elmenni. Később már meg sem próbál szabadulni, pedig mikor nagyobbra nő, gond nélkül kihúzhatná a cölöpöt. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek. Sokszor mi is félünk a változástól akkor is, ha a dolgaink fogva tartanak minket. Félelmetesnek is tűnhet a szabadság, Isten azonban arra teremtett minket, hogy boldogok és szabadok legyünk.”
A remény, mint kapaszkodó
Sokszor azt gondoljuk, hogy a közösségi oldalak, a trendek, valamint a populáris ismert közvélemény pontos képet ad világunkról. Ezért hajlamosak vagyunk az idealizálás fenntartására olyan mértékben is, ami nélkülöz minden, a minket körülvevő világról szóló részletinformációt. A beszélgetéseink, a filmek, a ruháink, az ételeink és sajnos a kapcsolataink is gyakran szépek, jól fésültek, de felületesek, sablonosak.
Mit jelent számodra az elhívás?
Mit jelent számodra az elhívás? – tettem fel a kérdést annak az öt lelkipásztornak, akiket a Magyar Pünkösdi Egyház idén májusban avatott fel.
