Az Egyház 2024 májusában megtartott Országos Közgyűlésének egyik legfelemelőbb pillanata az új lelkipásztorok avatása volt, akikért közösen imádkoztak az összegyűltek. Ilie Krisztián veszi át a stafétabotot Gyömrőn Kovács Dénestől, Magyar Zoltán pedig a pilisi gyülekezetet fogja pásztorolni. Krizsán Ervint az általuk alapított ceglédi Közösségben Istennel Gyülekezetben avatják fel. Patkás Tamás Gavra Dorin testvértől veszi át a Gyulai Áldás Gyülekezet pásztorlását. Paul Graczát, aki az amerikai Assemblies of God felavatott lelkipásztora, valamint évtizedek óta magyarországi misszionáriusa, most a Magyar Pünkösdi Egyház lelkipásztoraként is felavatták.
Paul Gracza
Pál leveleiben az apostol azt írja magáról, hogy „Pál Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott” (Róm 1,1), „Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola” (1Kor 1,1), „Pál apostol, aki nem emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által” (Gal 1,1). Számomra ez azt jelenti, hogy az elhívás Istentől származik, Isten kezdeményez. Nem emberektől jön és nem egy emberi indítás. A természetfölötti Isten foglalkozik velünk és ad egy irányítást, egy konkrét útmutatást az embernek azért, hogy szolgálja őt. Az elhívott hívő jellemében és gyakorlatában rendkívüli fontos az engedelmesség és az elkötelezettség, azért, hogy az elhívást örömmel tudja teljesíteni.
Patkás Tamás Tivadar
Az elhívás számomra annyit jelent, hogy Isten személyesen kiválaszt, hogy az ő tervét és akaratát a világban, bennem és rajtam keresztül végezze el. Itt jogosan merülhet fel a kérdés az emberben, hogy vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy Isten rajtam keresztül nyilatkoztassa ki magát? Isten az elhívással együtt képességekkel is felruház, hogy ezt be tudjuk tölteni: „Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!” (Jer 1,9) Az elhívás elfogadása a számomra láthatatlan jövőbe való belépés, Krisztusba kapaszkodó reményteljes hittel.
Magyar Zoltán
Először is tisztázni kell, hogy mindenkit kivétel nélkül mire és hová hívott el az Úr. Mire? Tanítványságra: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében” (Mt 28,18-19) Hová? Az örökkévalóságra: „De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik” (2Pt 3,13) Jézus nyilvánvalóvá teszi az ő igéjén keresztül, hogy mennyire szeret minket, de ha ez nem lenne elég, személyesen is megszólít: jeleket és csodákat tesz az életünkben. Így tett velem is: „kiszeretett” ebből a világból, hogy éljek általa és mint tanítványa hűséges követője legyek. Ez a hitünk és elhívásunk legfőbb alapja. „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.” (5Móz30,19) Mit jelent számomra az elhívás? Az életet.
Krizsán Ervin
Mennyei Atyánk mindannyiunkat céllal, szeretetéből egyedinek, különlegesnek teremtett, van egy helyünk, küldetésünk az életben. Mindaddig, amíg ezt a tőle kapott „elhívásunkat” nem ismerjük fel, nem találjuk meg, cél nélkül sodródunk át az életen a környezetünk által nekünk kitalált életet élve. Ennek az elhívásnak az őszinte megtérés veti el a magját, így Isten jelenléte és életünk értelme megszülethet bennünk. A Jézus Krisztustól ajándékba kapott „új ember” a Szentlélek bennünk végzett munkája nyomán nő fel, életünk értelmet nyer és gyümölcsözővé válik. Erre az Isten által eltervezett életre vagyunk elhívva mindannyian.
Ilie Krisztián
Számomra elsősorban az elhívás azt jelenti, hogy mindenben engedelmeskedem Isten hívó szavának. Engedelmesség nélkül Isten nem tud a helyünkre állítani, nem tud beállítani abba a szolgálatba, amire ő hívott el. Úgy gondolom, hogy Istennek mindannyiunk életére van egy elhívása, ez legtöbbször sokkal nagyobb dolog, mint amit mi gondolunk magunkról. Isten jobban tudja, mire vagyunk képesek, mint mi magunk. Sokszor úgy tűnik, hogy sok véletlen dolog van az ember életében, mielőtt felismeri az elhívását, de tudjuk, hogy ezek nem véletlenek. Isten mindig pontosan tudja, hogy mikor minek kell történnie az életünkben. Istenfélelem nélkül nem tudunk beállni abba az elhívásba, amit Isten készít nekünk. Az engedelmesség és az istenfélelem számomra olyan alap, ami nélkül az elhívás nem tölthető be.
