Kissné Bakos Csilla
A gyerekek megszólítása ma teljesen más eszközöket és szemléletet igényel, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt. Gyorsabb ingerekhez szoktak, több élményt és személyes kapcsolatot igényelnek. Ezért kevesebb frontális tanításra és több párbeszédre, kérdezésre, bevonásra van szükség. Nem a régi módszereket kell erőltetni, hanem a hit örök üzenetét kell mai nyelven megszólaltatni. A hitelesség, az őszinte jelenlét és a türelem ma fontosabb, mint valaha. Ha a gyerekek érzik, hogy elfogadják és komolyan veszik őket, nyitottabbá válnak a hit üzenetére. Ugyanakkor a hitoktató személye, a hitoktatáshoz való hozzáállása és az Úrral való kapcsolata nagyban befolyásolja a hitoktatás eredményességét. A gyerekek elsősorban nem a tananyagra, hanem a tanító személyére figyelnek. Ha látják a hitoktatón, hogy öröm számára a hit és nem kötelesség, akkor őket is magával ragadja.
Soós Attila
A mai gyerekek digitális bennszülöttek – ezt nem problémaként, hanem adottságként érdemes kezelnünk. Figyelmük másképp működik: rövidebb, de intenzívebb fókuszra képesek. Ne a régi módszereket erőltessük, hanem találjuk meg, mi marad változatlan: a lelki kérdések, az identitáskeresés, a közösség iránti vágy ma is ugyanúgy jelen vannak.
A gyerekek nem passzív befogadók, hanem párbeszédre vágynak. A kérdéseikre való őszinte reagálás többet ér, mint a tökéletes előadás. A Szentlélek munkája változatlan – csak a nyelvezet más. Amit egykor példázatokkal közvetítettünk, ma a vizuális, filmes, zenei vagy épp közösségi média nyelvén is meg lehet szólaltatni.
A hitelesség ma fontosabb, mint valaha. A gyerekek átlátnak a felszínességen. Ha látják, hogy amit tanítunk, az életünkben is él, az erősebb, mint bármely pedagógiai módszer. A pünkösdi lelkiség élő tapasztalata – a Lélek személyes jelenléte – éppen ezért különösen értékes lehet számukra ebben a keresésben.
Ginter Zsoltné Kati
A gyerekeket körülvevő világ nagymértékben átalakult, és ezzel együtt ők is sokat változtak. Én mégis azt látom, hogy van, ami nem változott. Ez pedig a szeretet, az odafigyelés, a törődés és az elismerés iránti igényük. Az órákon időt adok a nyitott, őszinte beszélgetésekre, hogy elmondhassák, mi foglalkoztatja őket, mert a személyes figyelem sokszor többet ér, mint bármilyen módszer. Valamint a mai gyerekek hozzászoktak a sok ingerhez és a látványos élményekhez. Nekünk nem az a feladatunk, hogy átformáljuk a körülöttük lévő világot, hanem hogy megtaláljuk azt a módot, ahogyan az evangéliumot a leghatékonyabban el tudjuk juttatni hozzájuk. Nem az üzenetet kell megváltoztatnunk, hanem az eszközöket, amelyekkel átadjuk azt. Ezért LitShyne néven elindítottunk egy új projektet, amelynek keretein belül kifejezetten a gyerekek igényeihez igazodva élményszerű, biblikusan hű segédanyagokat készítünk.
D. Nagy Ildikó
Tizenhat évesen kezdtem el szolgálni bibliaköri tanítóként, és 2013 óta hittant is tanítok 1-12. osztályokban, így több évtizedes tapasztalatom van azzal kapcsolatban, hogy régen a gyerekek miben voltak mások, mint a mai óvodás, iskolás korosztály. Az elmúlt években időről-időre újítani kellett a módszereken, mert ami az előző generációknál működött, az utánuk következőknél már nem volt elég hatékony. Ez különösen igaz napjainkban, ezért nekünk, bibliaköri tanítóknak, hitoktatóknak folyamatosan tanulnunk kell, hogyan tudjuk lekötni a gyerekek figyelmét vidám légkörben, sok játékkal, mozgással, élményalapú tanulással. Azonban a legjobb módszerek is kevésnek bizonyulnak, ha nem látjuk és szeretjük őket úgy, ahogy az Úr Jézus látja és szereti őket. A módszerek változnak, de az evangélium üzenete örök érvényű: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket… mert ilyeneké az Isten országa.”[1]
Terebesiné Kasza Mária
Talán a legnagyobb különbséget abban látom, hogy sokszor úgy kezelik a pedagógusokat, mint a haverjukat, egyenlő félként, egyenlő jogokkal és kiváltságokkal. Ez problémákat okoz a családban és az iskolában is. Hitoktatóként hogyan is kezelem ezeket a helyzeteket? Mindig az Isten által adott értékrend az alap, ez pedig a szeretet és a tisztelet. A tanulókkal szeretettel és tisztelettel bánok, és úgy is beszélek velük. Megbízhatnak bennem, nem fogom kibeszélni őket. Meghallgatom, komolyan veszem a diákokat, nem alázom meg őket, vagyis nem teszek rájuk gúnyos, ciki megjegyzéseket. Nagyon sokat beszélgetek velük arról, hogy mi a tisztelet, a szeretet és a megbocsátás, és hogyan működik ez a gyakorlatban. A hangsúly inkább a csoportos feladatokon, problémamegoldáson, gyakorlati tudáson van. Sajnos az érdektelenséget, a motiváció hiányát nekem is kihívás kezelni. Időnként kísérletezgetek, próbálkozom, hiszen minden gyerekcsoportnak más a dinamikája. Kérem a Szentlélek vezetését, bölcsességét.
[1] Mk 10,14
