Pekár Katalin
Nevelőszülőként a keresztény hit számomra erőt, irányt és reményt jelent a mindennapokban.
Hiszem, hogy minden gyermek Isten ajándéka, és a feladatom nemcsak az, hogy fizikai biztonságot, hanem hogy szeretetteljes, elfogadó légkört is teremtsek számukra. A hit segít abban, hogy türelemmel, megértéssel forduljak feléjük, még a legnehezebb pillanatokban is. Imádságban erőt merítek, és bízom abban, hogy Isten vezet a döntéseimben. A keresztény közösség támogatása pedig lelki támaszt nyújt, hogy nevelőszülőként is hűségesen, szeretettel végezhessem a rám bízott szolgálatot.
Jakabos Dénes
El sem tudom képzelni, hogyan győznénk a feleségemmel ezt a feladatot hit nélkül.
Azok a gyermekek, akiket nevelünk, olyan mérhetetlenül szeretetre éhesek, és olyan mély sebeket hordoznak, amelyeket pusztán emberi erővel nem tudnánk kielégíteni és begyógyítani. Az is sokat jelent, hogy érzem, tudom: nem egyedül küzdünk a nehézségekkel. Tudom, hogy van, aki elnézi, megbocsátja nekem a gyengeségeimet, és ennek tudatában próbálok én is elnéző, megbocsátó, irgalmas lenni a gyerekekkel szemben. Felszabadító, hogy van kihez fohászkodni, van kitől segítséget kérni. És biztos vagyok abban is, hogy a kérésem meghallgatásra talál.
A hitem biztos iránytű nekem a mindennapok zűrzavarában, és hiszem, hogy fontos ezt az értékrendet, ezt az életfelfogást, ezt a „szupererőt” átadni a nálunk nevelkedő gyermekeknek is, hogy ők se veszítsék el a talajt a lábuk alól a nehéz helyzetekben.
Igyekszem Isten arcát felfedezni ezeknek a gyerekeknek az arcában, ahogy az evangélium is mondja: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.”[1]
[1] Mk 9,37
Fehér Ernőné
Az egyházban is közvetített keresztény hit sokféleképpen nyújt pluszt az életemben, nevelőszülői tevékenységemet a nap minden percében erősíti, segít az élet kihívásaival szembenézni.
Isten segít abban, hogy sajátomként, teljes felelősséggel neveljem a gyerekeket.
Isten ad nekem türelmet, kitartást ahhoz, hogy a mindennapi nevelés örömteljesen, harmonikusan működhessen.
Hálás vagyok Istennek, hogy erre az útra terelt, és beállhattam az Atya elhívásába – ennek köszönhetem azt, hogy nevelőszülői munkám során kitartással, szeretettel és elhivatottsággal tudok nevelni minden egyes gyermeket, akiről gondoskodhatok.
Reggelente felkelek, és problémáimat Isten elé teszem, sokszor együtt imádkozunk a gyerekekkel azért, hogy gondjaink megoldásra találjanak.
Isten ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan kik megfáradtatok és megterheltettek, és én megnyugosztlak titeket”[1]
[1] Mt 11,28 (KG)
Pintérné Somogyi Szilvia
Már régóta éreztem a szívemben, hogy nevelőszülőnek kell lennem. Egy istentisztelet alkalmával azt az igeverset hallottam: „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be”[1], ami teljes megerősítést jelentett számomra, hogy ez nekem is a feladatom. Ez közel három éve történt. Az elhívás teljesen tiszta volt, de azt nem mondhatnám, hogy könnyű ezen az úton járni. Egy másfél éves és egy újszülött testvérpárt kaptunk, akik most már 4 és 2 év körüliek. Isten minden nap ad új erőt, az, hogy benne bízok, nagyon komoly támasz és segítség ezen az úton számomra. Sokszor éreztem úgy, hogy Isten nélkül nem is tudtam volna ezt végigcsinálni.
Hosszú éveken át mindig este tudtam Istennel időt tölteni, ez a gyerekek miatt megváltozott, és kellett egy kis idő, mire megtanultam, hogy a gyerekek mellett ezt délben tudom megtenni. Fontos számomra Isten jelenléte, és látom, hogy ebben az új családtagjaink is követnek engem.
[1] Mt 18,5
Gábor-Petró Denisz
A keresztény hit számomra a szeretet forrása és példája. Nevelőszülőként az önzetlen szeretet, a türelem, az elfogadás és a megértés alapjai mind ebből a hitből fakadnak. Hiszem, hogy Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk – ezt próbálom én is továbbadni a rám bízott gyermeknek, aki ma már szívünk része. A hit segít abban, hogy figyelmesen hallgassak, gyengéden terelgessek, és minden nap újra megöleljem, szeressem őt – nemcsak szóval, hanem tettekkel is. Általa nemcsak én adok, hanem én is formálódom, együtt növekszünk szeretetben, bizalomban, hitben.
