Hűnek lenni a hűség városában

Roóz Zoltán

2026-03-27

Egy összefogás nyomán született a pünkösdi gyülekezet Sopronban 1996 nyarán: Bán Norbert, egy fiatal teológus és a Palmi család, egy finn misszionárius házaspár közös szolgálata hívta életre, Soproni Evangéliumi Gyülekezet néven.

Norbi a ’90-es években a PTF[1] hallgatója volt, amikor felmerült az igény egy soproni pünkösdi gyülekezet iránt. Ezután elkezdődött az ima és az előkészületek. Négy fő, akik a városban azonosultak ezzel a látással, egy éven át rendszeresen összejött imádkozni. Mielőtt Norbi befejezte volna a főiskolát, Jyrki Palmi is tudomást szerzett a tervekről, és csatlakozott a látáshoz, majd 1996 nyarán a Palmi család Sopronba költözött.

Jyrki így emlékszik vissza a kezdetekre: „Mikor Magyarországra érkeztünk, azt láttam, hogy a nyugati országrészben kevés pünkösdi gyülekezet van, és ez volt az egyik tényező, amely misszionáriusként ebbe az irányba mozdított. Illetve Magyarország térképét nézegetve többször Sopron városa jött elő a gondolataimban. Norbival a főiskolán találkoztunk, és hamar kiderült, hogy Isten mindkettőnknek szólt Sopronról.”

1996 nyarán rendeztek egy egyhetes sátoros missziós alkalmat, amely egyben finn-magyar testvérvárosi alkalom is volt. A Finnországból érkező missziós csapathoz magyarországi szolgálók is csatlakoztak. Ez a rendezvény nagy szerepet játszott a gyülekezet megalakulásában, és hamarosan rendszeres összejöveteleket tartottak a MTESZ[2] székházban 40-50 fő részvételével.

Hullámhegyek és hullámvölgyek

A gyülekezetet kezdetekben Jyrki és a presbitérium vezette, de a misszionáriusi mandátum lejártával kialakult átmeneti időszak törést hozott az alakuló közösségben. Ebben az időszakban Nyeste Ferenc vette át a lelkipásztori szolgálatot, ekkor költözött a közösség a jelenlegi önkormányzati bérleménybe. Pár év elteltével a Palmi család visszatért Magyarországra, és Jyrki egy évre újra átvette a gyülekezet vezetését, ezt követően Nochta Pál lett a gyülekezet lelkipásztora 2002 nyarának végéig. Ezután a pásztor nélkül maradt gyülekezet tagsága 6 főre fogyatkozott, és választás elé került. Vagy megszűnik, vagy ahogyan a Bibliában Dávid vitéze, „megáll a lencseföldön”[3] imádkozva Isten előtt, és megharcolja ama nemes harcot. A gyülekezet hatévesen kis híján megszűnt, de Isten kegyelméből Lakatos Béla presbiter vezetésével az utóbbi opciót választva helyreállt, és lassan gyarapodva Isten a mai napig presbitériumi vezetéssel tartotta meg a közösségünket. Az azóta eltelt időszakban voltak viharok és napsütéses időszakok is a gyülekezet életében. Néha úgy éreztük, hogy magunkra maradtunk a nyugati végeken, mivel 120 km-es körzetben nincs másik pünkösdi gyülekezet, így az egyházi testvéri kapcsolatok ápolása sem volt egyszerű számunkra. Azonban az Úr mindezidáig megtartott minket, és hisszük, hogy Isten megújító terve alapján most egy olyan új kezdethez érkeztünk, amely nyilvánvaló bizonyság lesz az ő hűségéről népe iránt a hűség városában.

Látomás(ok)

2024-ben több alkalommal is a csillagos égbolt vetítődött elém. Először nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget ennek, de miután háromszor is megismétlődött a látomás, úgy vettem, hogy az Úr üzenni akar ezen keresztül. Az a bibliai szakasz jött elém, ahol Isten megígéri Ábrahámnak, hogy annyian lesznek a leszármazottai, mint az égen a csillagok[4]. Ezzel Isten a hit magjait ültette el bennem, és arra bátorított, hogy missziós szemlélettel, a szellemi és fizikai gyarapodásra vonatkozó látást szem előtt tartva gondolkodjunk, és ezen hit alapján cselekedjünk, mert a jövőben meg akarja áldani a közösségünket növekedéssel.

„Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid a népek örökébe lépnek, és elpusztított városokat telepítenek be.”[5]

Prófécia

2024 szeptemberében az Ideje Elhinned Konferencián[6] Friedhelm Holthuis, a németországi Szabadegyházak Pünkösdi Szövetségének (BFP) elnöke az egyik alkalom végén elmondta, hogy amikor elővette Magyarország térképét, Isten azt mutatta, hogy munkálkodni akar Sopronban és annak környékén. Buzdította a testvéreket, hogy menjenek Sopronba, és kapcsolódjanak be az Úr szolgálatába. Ezt a kijelentést Isten további biztatásaként éltük meg a gyülekezetünk jövője szempontjából.

Szent felindulás

Az elmúlt 29 évben az istentiszteleteinknek és a hétközi alkalmainknak különböző bérlemények adtak otthont. Ez több területen is korlátoz minket: egyrészt időnyomásként nehezedik ránk, hogy már órákkal az alkalom kezdete előtt neki kell állnunk előkészíteni a terepet, és az elpakolás is hosszú időt vesz igénybe. Ebbe a hűséges szolgálók is bele-belefáradnak, illetve a testvéri közösség sem tud úgy fejlődni, mintha lenne egy saját gyülekezeti otthonunk. Az a „szent felindulás” töltött el, hogy eljött az ideje, hogy legyen egy saját helyünk, ahol nem kell rohanni, hogy időre végezzünk, és ahol jobban oda tudjuk szentelni magunkat Isten munkájának és a testvéri közösség építésének.

Ahogy az Urat kérdezgettem, elvezetett engem Dávid történetéhez, akinek a szívében megszületett a vágy, hogy házat építsen Istennek, hiszen akkor ő már cédruspalotában lakott. „Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Úr!”[7]

Mózes konkrét kijelentés alapján hozta létre a szent sátrat, Dávid szívében pedig egy látás formálódott az Úr iránt érzett szeretetből. Isten előtt nem az volt a kérdés, hogy megvalósul-e a templom felépítése, hanem az, hogy ki által. Másképp gondolta a kivitelező személyét, de azt értettem meg ebből a történetből, hogy az Úr előtt kedves volt Dávid szívbéli szándéka, „szent felindulása”.

A megvalósítás felé vezető út

2025. év elején a látókörünkbe került a belváros szívében egy ingatlan, melyre rádobbant a szívünk. Az épület remek helyen, a városközpontban található, egy családok és fiatalok között népszerű park és játszótér mellett, így missziós törekvéseink megvalósítását is támogatná. Mivel egykor kávézó is volt, szeretnénk ezt a funkciót is újraéleszteni.

A presbitérium teljes egyetértésével a gyülekezet elé tártuk a látást és a terveinket, az anyagi forrás előteremtése kapcsán pedig az Úr a következő választ hozta elém:

Tegyünk közzé egy felhívást Mózes, Dávid és Ezsdrás példáját követve, és forduljunk Isten népéhez itthon és a külhonban egyaránt. Keressünk 3500 hívő támogatót, ifjakat és idősebbeket, akik velünk együtt látásokat látnak és álmokat álmodnak,[8] akik a Szent Szellemtől indítva támogatni kívánják a Soproni Evangéliumi Gyülekezet álmát, az Isten országának növekedését, és egyben egy saját gyülekezeti otthon megteremtését.

Egyelőre ez tényleg csak egy álom, de hisszük, hogy Isten kegyelméből és az általa indított támogatók segítségével semmi sem lehetetlen. Ezen adománygyűjtő projekt keretében szeretnénk eljutni az álom megvalósulásáig: hogy annak anyagi forrása Isten dicsőségére rendelkezésünkre álljon, és 29 év bérleményekben eltöltött idő után végre saját gyülekezeti otthonunk lehessen.