A konfliktus az intimitás kovácsa
Képzeljünk el egy fiatal házaspárt: megismerkednek, összeházasodnak, minden szép és jó, majd néhány év múlva megszületik az első gyermekük. Ez az óriási öröm egyben krízis is, hiszen egy teljesen új élethelyzetben találják magukat. Tegyük fel, hogy a férjnek éppen egy nagyon nehéz időszaka van a munkahelyén, sok a feladat, kimerül, és mire hazaér, már felhasználta az egész napos szókészletét. Közben a feleség – akinek nagy valószínűséggel kétszer akkora a szókészlete, mint a férjéé – egész nap otthon van a kisbabával, nem szól senkihez, és ő is kimerülten várja, hogy a férje hazaérjen. Emellett mindketten alig alszanak, nyűgösek és próbálják megszokni az új helyzetet, az új szerepeket. Mindez elképesztő mennyiségű konfliktushelyzetet eredményezhet. Nem véletlen, hogy sok házaspár a gyermekek születéséhez köti a problémáik kezdetét.
Konfliktus hiánya ≠ probléma hiánya
Sokakban megfogalmazódik ilyenkor a kérdés: Mi a baj velünk? Mi történik? Mi ez a megoldhatatlannak tűnő probléma? Különösen, ha a jegyességben és a házasság első időszakában nem voltak jellemzőek a konfliktusok. Azonban tévhit, hogy egy jó házasságban, egy jó kapcsolatban nincsenek problémák. Fontos tudatosítani, hogy a konfliktus alapvetően nem rossz és nem kerülendő, hiszen ha ezeket a helyzetek bölcsen oldjuk meg, akkor ezáltal a kapcsolatunk egy magasabb szintre léphet, így a konfliktus
