Helyén tartani a fókuszt

Mit jelent számodra a dicsőítés tágabb értelemben?

Évekkel ezelőtt azt fogalmaztam meg magamnak, hogy nekem az igazi és valóságos dicsőítés…egy jó, szaftos steak. Vagy egy gyönyörű hegytető, ami alatt a felhők tengerként terülnek el. Vagy ha belenézek a kislányom szemébe. Vagy ha felnézek a csillagokra. Nagyon szeretem a csillagokat, teljesen el vagyok hűlve az univerzumtól. Az ige azt írja: „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.”[1] Tehát a világ értelmes vizsgálata alapján mindig oda jutunk vissza, hogy itt van valami, valaki, aki ezt az egész univerzumot alkotta. Az erre való rácsodálkozás, ennek a hálája – számomra ezt jelenti a dicsőítés, az imádat.

Dicsőítésvezetőként hogyan tudod beemelni ezt a szolgálatodba?

Együtt énekelni mindig különleges dolog. Ha egy karaoke bárban, vagy egy koncerten énekel együtt a tömeg, annak is van egy különleges, hidegrázós élménye. Azonban amikor ebbe beleemeled az univerzum alkotójának a wow-faktorát, amikor a dalok szövege is Istenre mutat – ahogy annak mindig lennie kellene –, amikor benne van annak a rácsodálkozása, hogy „te jó világ, ki ez az Isten, aki ennyire szeret?”, az egy teljesen új dimenzióba emeli a dicsőítést.

Mielőtt felmegyek a színpadra, sokszor imádkozom, hogy hadd maradhasson az ajtón kívül