Rászedtél Uram, és én hagytam, hogy rászedj

Fehér Eszter nem keresztény családban nőtt fel, és először egy tanára beszélt neki Istenről. Azonnal látta, hogy annak a tanárnőnek van valamije, ami neki is kell. Az ő meghívására 16 évesen ment el először gyülekezetbe.

„Az istentiszteleten az egyik dalban volt egy mondat: »többé már nem látsz halált, ő a feltámadás«. Ahogy ez a dal megszólalt, úgy éreztem, hogy Isten ígéretet tett nekem magamról és a családomról, hogy nem látunk halált, és ez minden porcikámat mélyen átjárta, életet és erőt adott. Úgy éreztem, hogy végre van valami, amibe bele tudok kapaszkodni. Elmondtam a megtérők imáját, de ez semmit sem változtatott az életemen, mert nem lett kapcsolatom Istennel.”

Miután megtért, a gyülekezetben szabályokkal kezdték bombázni. Elmondták, hogyan kell felöltözni, mit lehet és mit nem lehet csinálni. Akkor Eszter azt gondolta, hogy Istennel jó, de a kereszténység nem fog menni neki. Az egyik fő ok, ami miatt nem tudott Istennel járni, az az akkori párkapcsolata volt.

„A párkapcsolatomat éreztem akkor a legerősebb olyan szeretetkapcsolatnak, amiben nemcsak adtam, hanem kaptam is. Megpróbáltam volna Istennel, de nem tudtam eldobni valamit, ami már bizonyított. A bemerítkezés után elhatároztam, hogy nem megyek többet gyülekezetbe. Azt gondoltam, hogy ha ezekkel a dolgaimmal együtt nem lehetek Istennel, akkor