Amikor felismertem, hogy Jézus a Messiás, úgy éreztem, hogy egy nemzeti titokra bukkantam
Jézus, a lázadó zsidó
A gyerekkorom nagyon jó volt. Izraelben, egy kibucban nőttem fel, amit a „minden közös” mentalitás lengett be. Hatalmas biztonságban éltünk – nem zártuk a bicikliket, autókat, mindenki ismert mindenkit, közös medencénk, ebédlőnk volt. A kibuc szinte mindent biztosított: iskolát, egészségügyi ellátást stb., ezért ritkán kellett elhagynunk, nagy összetartásban éltünk.
Eleinte a kibucok a szocialista mozgalomból eredően erősen ateista közegek voltak – a vallási ünnepeket is Istenmentesen éltük meg. Gyerekkoromban nálunk nem volt szó hitről. A szüleim válása hozott ebben egy fordulópontot.
A zsidó-ateista közegben nagyon keveset tudtunk Jézusról. Ennek ellenére volt bennem egyfajta távolságtartás vele szemben, nem gyűlölettel vagy negativitással néztem rá, egyszerűen csak úgy láttam, mint valakit, „aki kivált” és egy másik vallás alapítója lett. Mint egy lázadót. Maga az új vallás lehet, hogy jó, de nem a miénk, ezért volt bennem vele szemben egyfajta idegenség.
Kiderült számomra, hogy van egy magyar nevem
Gyerekként csak izraeliként gondoltam magamra. Magyarságommal kimondottan csak 16 évesen szembesültem, amikor apukámmal Magyarországra költöztünk a szüleim válása után. Akkor derült ki számomra, hogy van egy magyar nevem, Balogh Dániel, ami eleinte nagyon idegen volt, a bemutatkozást is gyakorolnom kellett.
Később Kecskeméten éltem egy ideig, ami hatalmas szerepet játszott abban, hogy felfedezzem
