Kész vagy szolgálni engem?

Anita

Nem várt gyerek voltam, miattam kellett összeházasodniuk a szüleimnek. 1,5 évre rá megszületett az öcsém, őt tartottam a kibékülős gyermeknek. Úgy nőttem fel, hogy anyukámmal sosem tudtunk igazán kapcsolódni, nem éreztem a szeretetét, rossz volt a kapcsolatunk. Ezt a helyzetet úgy éltem meg, hogy nem vagyok igazán szerethető, és már korán önértékelési problémákkal küzdöttem. Amikor valami rossz ért, bántottam magamat: átszúrtam a fülemet, a nyelvemet, az orromat.

13 évesen rászoktam a cigarettára, a barátnőmmel vittük egymást a butaságokba. 14 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és lett egy nevelőapám, akinek szintén volt már előző családja, ez tovább bonyolította az otthoni helyzetet.

Közben Csepelre kerültem iskolába, ahová körülményes volt tömegközlekedéssel eljutni, és rendszeresen bántottak út közben. Az irataimat a cipőmbe kellett rejtenem, hogy ha a táskámat elveszik, akkor legalább azok meglegyenek. Máig látszik egy karcolás az arcomon, amit abban az időszakban szereztem. Olyan mély depresszív állapotba kerültem, hogy meg akartam halni.

Nem tudom, hogy honnan, de mióta az eszemet tudom, belém van kódolva az az igazság, hogy létezik mennyország és pokol. Gyerekként rengeteget néztem a felhőket, és arra gondoltam, hogy ott fent van egy ország, ahol lakik egy Isten nevű király. Nem voltak hívők a szüleim, szerintem ez a tudás