Muzsika: szenvedélyből szakma
Kökény Attila már gyermekkorában kapcsolatba került a zenével, és hamar világossá vált számára, hogy az éneklés és a hangszerek világa meghatározó szerepet tölt majd be az életében. Bár édesapja kezdetben nem szerette volna, hogy fia zenész legyen, a családban többen is muzsikáltak, akik példát mutattak számára.
„Abban az időben a muzsikusokat nagyon megbecsülték, a legjobb helyeken játszottak, külföldre jártak. Tizenhat éves koromtól már a vendéglátásban zenéltem. Voltak sikereim, kialakult egy állandó közönségem Budapesten, és szerettem, amit csináltam.” – emlékezett vissza. Bár időnként más területek felé is kikacsintott, hamar rájött, hogy nincs meg benne az a lelkesedés és energia, amely egy új pálya elkezdéséhez szükséges. Ma is csak zenészként tudja elképzelni az életét.
Az igazi országos ismertséget a Megasztár című tehetségkutató hozta meg számára 2010-ben. A műsor után egyik napról a másikra vált széles körben ismert előadóvá, ám saját bevallása szerint a siker soha nem változtatta meg a személyiségét. A verseny nemcsak szakmai áttörést jelentett számára, hanem komoly anyagi segítséget is. A gazdasági válság időszakában felvett hitelek ugyanis jelentős terhet róttak a családra, a népszerűség pedig lehetőséget adott arra, hogy rendezzék a helyzetüket: „A műsornak köszönhetően kialakuló siker után nagyon hálás voltam, hogy megszűntek az égető anyagi problémáim. Nem kellett azon gondolkodnom, miből fizetem ki a törlesztőket, a számlákat. A népszerűség nélkül valószínűleg elvesztettem volna a házamat. Jött egy olyan lehetőség az életünkbe, hogy megteremtsük a biztonságot a családunk számára.”
Hitformálódás
Azonban a siker időszakában sem a pénz volt számára a legfontosabb. Bár fiatalon a zenészélethez hozzátartozott a szórakozás és az éjszakai élet, később egyre inkább más értékek kerültek előtérbe. Már korábban is jelen volt életében a hit kérdése. 2005-ben tért meg először, ám rövid idő után eltávolodott Istentől. A Megasztár időszakában ismét közeledni kezdett hozzá, a valódi fordulat azonban akkor következett be, amikor gyermekei beszéltek neki saját megtérésükről. Kezdetben úgy érezte, hogy a családja ezzel szeretné eltávolítani őt a korábbi életmódjától, a buliktól és a hozzá kapcsolódó szokásoktól. Ugyanakkor belül érezte, hogy ennél többről van szó. Nem sokkal később az egész család együtt mondta el a megtérők imáját.
A változás azonban nem egyik napról a másikra történt. Olyan szokásokkal kellett szembenéznie, amelyek évtizedeken keresztül természetes részei voltak a mindennapjainak: „Reggel kávé és cigaretta, este dupla whisky. Ezt láttam, ebben éltem. Azt hittem, ezek hozzátartoznak az életemhez.” Amikor beszélt a ceglédi Hit Gyülekezete pásztorával, még azt mondta neki, hogy a megtérés ellenére is inni fog a bulikban. Ami azonban szimpatikus volt Attilának, hogy a lelkipásztor nem volt erőszakos, nem próbálta ráerőltetni a változást, azt mondta, tegye, ha akarja.
Hívő emberből Krisztus-követő
A legfontosabb pillanat egy szilveszteri mulatság után következett be, amikor egyedül maradt a gondolataival: „Azt mondtam Istennek: ha valóban létezel, mutasd meg a hatalmadat, mert én ezt magamtól nem fogom tudni letenni.” Ezt követően egyszerűen eltűnt az életéből az alkohol és a cigaretta iránti vágy. Nem kellett nap mint nap küzdenie velük, elvesztették a jelentőségüket.
A legemlékezetesebb élménye egy koncerthez kapcsolódik. Egy számára nagyra tartott cigány muzsikus fellépésére utazott, és előre úgy tervezte, hogy az este hosszú ünnepléssel folytatódik majd: „Külön sofőrt béreltem, mert biztos voltam benne, hogy hajnalig ünnepelünk. Kikértem a pezsgőt, a röviditalokat, mindent. Hallgattam a zenét, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy vége az estének. Beszálltam a buszba, és azt mondtam a feleségemnek: te, én elfelejtettem inni.” Ez a pillanat egyértelmű bizonyítéka lett annak, hogy olyan változás történt benne, amelyet saját erejéből nem tudott volna elérni. „Isten nélkül nem tudtam volna ezeket a káros szenvedélyeimet elhagyni. Már lassan hatodik éve vagyok teljesen tiszta az alkoholtól. Ha más mondja el nekem, hogy Isten ilyen változást tud hozni az ember életében, nem hiszem el neki. Az embernek nap, mint nap meg kell harcolnia a kísértésekkel és a döntéseivel. A különbség az, hogy már nem egyedül teszi ezt, hanem Jézussal.”
Én és a házam népe…
Életében a hit ma már nem csupán egy vasárnapi elfoglaltság, hanem a mindennapok része. „Jézussal kelünk, és vele fekszünk” – árulta el. Feleségével közel három évtizede élnek együtt, és úgy véli, kapcsolatuk alapját a hűség, a kitartás, valamint a közösen átélt nehézségek adják: „Amikor összeköltöztünk, egy ingem, egy nadrágom, egy zoknim és egy cipőm volt. Ő akkor is mellettem állt, amikor még semmim nem volt, amikor kétezer forint volt a fizetésem. Ő marad az igazi nő életem végéig. Mióta a gyerekek felnőttek, sokat tudunk kettesben lenni, minőségi időt tölteni egymással, és nagyon jól érezzük magunkat. Négy unokánk van, és ez remek érzés.”
Zenei tehetségére ma már úgy tekint, mint Istentől kapott ajándékra. Fontosnak érzi, hogy megossza másokkal a hitét. Rendszeresen jár szolgálni a gyülekezetével, és bizonyságot tesz arról a változásról, amely az életében végbement: „Nekem is vannak ismerőseim, akik furcsa szemmel néznek rám a hitem miatt, de ilyenkor mindig megkérdezem tőlük: emlékeztek még a régi Kökény Attilára? A változás olyan kézzelfogható az életemben, hogy nehéz vele vitatkozni. Mióta befogadtam az Urat, nagyon szép az életem. Az ital már nem uralkodik rajtam. Törekszem arra, hogy megpróbáljak bűn nélkül élni. Nem prédikátor vagy pásztor vagyok, hanem egy egyszerű hívő ember, aki szereti az Urat, megéli a napjait Jézussal, és örül annak, hogy van egy olyan élete, amelyről korábban csak reménykedve várta, hogy egyszer valósággá válhat. Most érzem először, hogy valóban szabad vagyok.”
