Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős
Keresztény családba születtem, gyerekkoromtól rendszeresen jártam gyülekezetbe, mindig hittem Istenben, sosem volt bennem kérdés, hogy ő létezik-e. Amikor azonban középiskolába kerültem, kicsit szabad akartam lenni, arra vágytam, hogy ne szóljon bele senki az életembe. Kollégista lettem, csak a hétvégéken jártam haza. Szerettem volna valahová tartozni, nem kilógni a sorból, és a társaság elvitt rossz irányba, ezért dohányozni kezdtem, és eljártam a többiekkel inni. Elhanyagoltam az Istennel való kapcsolatomat, a gyülekezetbe is csak azért jártam, mert muszáj volt. Közben az életem ment tovább, megszereztem három év alatt az elektrotechnikusi szakmát, és jelentkeztem a kétéves érettségi felkészítőre.
A második évben, 2021 szeptemberében megbetegedtem: lázam volt, köhögtem, fájt a hátam, nem tudtam felülni, ezért elmentünk az ügyeletre. Ebben az időszakban tombolt a covid, ezért a várpalotai ügyeleten azt mondták, hogy biztosan én is elkaptam a vírust, menjünk át Veszprémbe. Ott leteszteltek, és az eredmény negatív lett, azonban csináltak egy tüdőröntgent is, ahol egy nagy folt látszott a tüdőmnél. Én örültem, hogy nem vagyok covidos, jöhettem haza, de a szüleim megijedtek. Nem értettem, hogy miért aggódnak, azt gondoltam, bármi is az, majd meggyógyulok belőle, eddig is egészséges voltam egész életemben, sportoltam is. Elmentünk a háziorvoshoz, aki látva a leleteimet elküldött a Farkasgyepűi Tüdőgyógyintézetbe mintavételre.
