Nem vagy préda!
2024. május 19-én rendezték meg az első NextGenOnFire alkalmat, melyen több száz fiatal gyűlt össze, hogy együtt emeljék fel Jézus nevét. Az alkalom a Nem vagy préda! címet kapta, mely az üzenetekben is visszaköszönt.
A pünkösdi mozgalom meggyökerezése Békésen, a kezdeti idők
Ifjúkorom óta őrzök egy kéziratot, melyet Józsa István testvértől kaptam, s amelyet ő maga vetett papírra még 1972-ben. Ebben ír a békési gyülekezetünk indulásáról, majd rövid foglalatát adja a kezdeti idők bő egy évtizede néhány fontosabb eseményének, személyes élményeivel is fűszerezve. A történeti áttekintést a kortárs nagy öregjeivel is megbeszélte. Olyan személyeket kérdezett meg, akik hűségesen megállták helyüket a hitben, és Istennek „minden időt kibíró”, Szent Szellemmel teljes gyermekei.
„Szuper átélni, hogy Isten engem is tud használni”
Lettner Gerda nemrégiben végzett gyógypedagógusként, ezért jól tudja, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie a generációjának. A NextGenOnFire ifjúsági dicsőítő- és imaalkalmon arról beszélt, hogy „sokkal nagyobb az, aki bennünk van, mint aki ebben a világban” – ezzel is buzdítva a fiatalokat arra, hogy ne ijedjenek meg zűrzavaros korunktól.
Lépj vissza Jézus javára!
A Magyar Pünkösdi Egyház Elnöksége célul tűzte ki, hogy személyesen meglátogatja az Egyházhoz tartozó olyan gyülekezeteket, melyek taglétszáma meghaladja a száz főt – ezek az úgynevezett súlyponti gyülekezetek. Az elmúlt hónapokban Pécsett, Ózdon, Miskolcon, Debrecenben és Hajdúsámsonban tettek látogatást, ahol a gyülekezetek vezetőségével és tagjaival is építették a közösséget, valamint igével is szolgáltak. Az alábbiakban Földesi Tamás Debrecenben elhangzott üzenetét olvashatjátok.
Rászedtél Uram, és én hagytam, hogy rászedj
„Nekem nem a valamitől való félelem volt a problémám, nekem maga a félelem volt a problémám, ami az életemben minden területet átszőtt.
Nem volt szokványos a gyerekkorom, sok felelősséget kellett vállalnom már gyermekként. Ezért azt gondoltam, hogy ha bárkivel bármi történik, azt nekem kell megoldani, emiatt viszont folyton szorongtam. Leginkább a haláltól féltem, és sokat gondolkoztam az élet és a halál kérdéséről is.”
Isten ezt az utat szánta nekem
Deák Dorkának hívnak, Erdélyben, Szatmárnémetiben nőttem fel, a szüleimmel egy kétezer fős román anyanyelvű pünkösdi közösségbe jártunk. Számomra mindig egyértelmű volt, hogy az Urat kell követnem. Mondtam, hogy az okos ember a logikus dolgokat nem kérdőjelezi meg, és számomra logikus volt, hogy Istennek léteznie kell.
Hívő és kortárs
Sudár Péter festőművész 24 évesen tért meg az egyetemi tanulmányi alatt, jelenleg a Magyar Pünkösdi Egyház zirci Bérea Gyülekezetének a tagja. Vele beszélgetek a festészet mélységeiről, a hitélet szépségeiről és a karrier áldásairól.
Mi van, ha nem…?
Hadd meséljek kicsit Ábrahámról! Menyasszonyt keresett fiának, Izsáknak, ezért elküldte a szolgáját arra a vidékre, ahonnan ő származott.[1] A szolga szerette volna teljesíteni ura kívánságát, de fogalma sem volt, hogyan is vihetné véghez a feladatot. Így szólt Ábrahámhoz: „Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre?”
Boldogok, akik házasodnak?
Az utazás boldogabbá tesz, mint a házasság – hirdették a szalagcímek. Egy szálláshelyközvetítéssel foglalkozó weboldal megbízásából 17 országban 17 000 embert kérdeztek meg arról, hogy mitől érzik magukat boldognak. A válaszadók közel fele jobban élvezte az utazást az esküvője napjánál, és minden második ember szívesebben menne vakációra, mint randevúra a partnerével.[1] Persze a szalagcímek kicsit ferdítenek – ez a „dolguk” –, hiszen nem a házasságról, pusztán az esküvő napjáról kérdeztek, ami sok stresszt is tartogathat. Az sem véletlen, hogy az eredményeket egy utazási oldal tette közzé, mégis elgondolkodtató a végkövetkeztetés.
Tudom, kiért dolgozom
Aczél Péterrel, a Magyar Pünkösdi Egyház májusban megválasztott új főtitkárával a Fogarasi úti irodájában beszélgetek. Itt működik az Intézményirányítási Központ, mely az egyház oktatási, szociális, valamint gyermekvédelmi és gyermekjóléti intézményeinek működését koordinálja. Péter tavasszal kapcsolódott be ebbe a munkába.
Maradj talpon
„A szakirodalom a kiégést egy fáradt, hitevesztett állapotnak nevezi, amelyben az egyén feladja a vágyait, elképzeléseit. Elsősorban azokat fenyegeti veszély, akik a mások felé való szolgálatra összpontosítanak, és így nem veszik észre időközben azt, hogy a saját helyzetük hogyan alakul. Ugyanígy veszélyeztetettek azok is, akik valamilyen oknál fogva elvesztik motivációikat, és nem tudnak újabb célokat kitűzni maguk elé, vagy akik ugyan sikeresek, de elvesztik azt a biztonságérzetüket, hogy ezt a jövőben is meg tudják tartani” – írja Maradj talpon című könyvének előszavában Perjesi István, aki ebben a kiadványában 11+1 dolgot mutat be, amiről jó lenne tudnunk, mielőtt a kiégés útjára lépnénk.
Az üres fészek
Nem szakértője, hanem átélője vagyok a témának. Így az Olvasó ne a szakember szempontjait keresse soraim között, hanem a laikust, a férjet, az apát, az érintett pácienst.