Mit jelent tagnak lenni egy gyülekezetben?
Bár Ciprián gondolatait mint „örök igazságot” az évszázadok során felekezettől függetlenül sokan alkalmazták, a modern ember számos szempontból elköteleződés-fóbiában szenved. Míg a korai keresztények minden viszontagság és üldözés elől a közösségükbe menekültek, ma ezer érvünk van arra, miért nem szükséges komolyan vennünk a Zsidókhoz írt levél intését: „Nehogy elhagyjuk az összejövetelünket, amint ez szokása egyeseknek, hanem bátorítsuk egymást, annyival is inkább, mivel látjátok közeledni ama napot.”[1]
A Szentírás itt kifejezetten az utolsó idők kontextusába helyezi a gyülekezettől való elszakadás kérdését. Ezzel nemcsak tanít, hanem megprófétálja azokat a kísértéseket is, amelyekkel korunk hívői küzdenek. A levél írója előre érzékelte azokat a sötét erőket, amelyeket ma valláskárosodásként, sérülésként, félelemként, az elköteleződés hiányaként vagy kötődési problémákként azonosítunk. Az írás azonban arra kér bennünket, hogy bátorítsuk egymást. Össze kell kapaszkodnunk, hogy senki ne sodródjon ki a nehéz időkben.
Mit jelent egyáltalán tagnak lenni egy gyülekezetben?
A „tagság” kifejezés ma már sajnos inkább a bürokrácia és a jog világát idézi, ám Pál apostol eredeti szándéka ettől távolabb nem is állhatna. Amikor az 1Korinthus 12-ben a gyülekezetről ír, a görög melos szót használja. Ez a kifejezés a klasszikus görög nyelvben nem egy listán szereplő nevet, hanem a test egy szerves részét, egy élő végtagot jelölt. Pál
