Több, mint szenvedély – ajándék Istentől
„A legfontosabb, hogy hívő vagyok”
Hogyan mutatnám be magamat azoknak, akik csak a Megasztár kapcsán hallottak rólam? Nagyon szeretek zenélni, baristaként dolgozom, de a legfontosabb számomra, hogy tudják rólam az emberek, hogy hívő vagyok. A szüleimnek köszönhetően keresztény közegben nőttem fel, jelenleg is a BPA[1] gyülekezetbe járok, és a barátaim nagy részét is itt ismertem meg. A keresztény hit és közösség mindig is szerves része volt az életemnek.
A másik meghatározó pont számomra a zene. Gyermekkorom óta része az életemnek, mivel mindkét szülőm a Zeneakadémián végzett, és a két bátyám is komolyan foglalkozik vagy foglalkozott vele – hivatásként és szolgálatként egyaránt. Kicsi koromtól azt láttam, hogy folyton valamilyen hangszer van a kezükben vagy énekelnek.
A zene iránti szeretetet valószínűleg automatikusan örököltem. Hetedikes-nyolcadikos koromban kezdtem el én is énektanárhoz járni, illetve zongorázni. Habár ez utóbbit 11 évig tanultam, az éneklés maradt a szenvedélyem. Pár napja gondolkoztam el azon, hogyha nem lenne a zene az életemben, nem is tudom, hogy mihez fognék.
Hogyan lett a hitem a sajátom
11-12 éves lehettem, amikor egy fiataloknak szervezett elvonuláson vettem részt a BPA-ban. Ott olyan erősen megtapasztaltam Isten jelenlétét, hogy egyszerűen tudtam: nem később, nem majd egyszer, hanem most kell döntenem. Ez volt az a
