„Adjunk egy esélyt Istennek!”
2016 nyarán egy országos tini táborba hívtak el. Sok unszolás után végül igent mondtam. Őszintén szólva nem Isten miatt mentem: focibajnokság, barátok, lányok – ezek győztek meg. Az istentiszteleteken végig lázadtam, egészen addig, míg a legjobb barátom egy mondata meg nem állított: „Adjunk egy esélyt Istennek!” Akkor először vettem ezt igazán komolyan.
Egy egyszerű imát mondtam: „Ha létezel, mutasd meg magad, mert szeretnélek megismerni.” Abban a pillanatban szembesültem mindazzal, amit addig elrontottam. Elkezdtek potyogni a könnyeim, és életemben először valóban megértettem, hogy szükségem van Jézusra. Amikor Isten bocsánatát kértem, olyan szeretetet, örömöt és szabadságot éltem át, amilyet korábban soha. Azt hittem, csak egy múló érzelem – de nem múlt el. Akkor értettem meg: volt bennem egy istenalakú űr, amit semmi más nem tudott betölteni. Amikor ő megtette, végre „hazataláltam”. Ettől kezdve más értékrend állt be az életemben. Az egészben számomra az a különleges, hogy ez a tábor Isaszegen egy iskolában került megrendezésre, és jelenleg ugyanebben az iskolában vagyok hitoktató.
A küldetés
Egy lehetőség kapcsán merült fel először, hogy a hitoktatásban szolgáljak. Friss házasként 2023-ban feleségemmel együtt Kiskőrösre költöztünk. A Keceli Pünkösdi Gyülekezetben nőttem fel, majd 2023-ban – miután a PTF-en elvégeztem a gyakorlatomat – ebben a