Egy tiszta lélek

Amikor Abigéllel várandós voltam, a 12. héten Kaposváron volt egy vérvétel, ami után felhívtak a kórházból, hogy azonnal menjek be, mert rossz lett az eredmény. Azonban én úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy, mi lesz az eredmény, mi semmiféleképpen nem vetetjük el a babát, így nem mentem sehová. Egy hét múlva azonban a szülészet főorvosa hívott fel, hogy beszélni akarnak velem, mert gond van. A kórházban elmondták, hogy nagyon nagy kockázat jött ki down-szindrómára, és beutaltak Pécsre a Genetikai Intézetbe. Ekkor már a 18. héten jártam. A genetikai ultrahang nem mutatott ki semmi rosszat, az orvos viszont magzatvízvételt javasolt, de én azt nem vállaltam, mert a vizsgálatnak van egy vetélési kockázata, és nekem Abigél előtt kb. egy évvel volt már egy vetélésem. Az orvos nagyon dühös volt rám, és azt mondta, hogy lehet, hogy a gyerek olyan lesz, mint egy „növény”, és ha vállalom, akkor tökreteszem a gyerekeim életét és a házasságomat. Akkor úgy éreztem, hogy ha nem lennék hívő, akkor engem innen valószínűleg a pszichiátriára vinnének.

Azt mondták, hogy a következő vizsgálatig gondoljuk meg, hogy meg akarjuk-e tartani a babát, mert a 24. hétig még dönthetünk. Azonban nekünk ez a lehetőség meg sem fordult a fejünkben. Közben végeztek