Apakép

A gyermek nemét fogantatáskor az apa génjei határozzák meg. Ehhez hasonlóan identitásunkat is hatalmas mértékben befolyásolja az édesapánkkal való kapcsolatunk.

Az egészséges identitás kialakulása attól függ, hogy gyermekkorunkban mennyire voltunk szeretve, egészséges határokat állítottak-e számunkra, biztonságban éreztük-e magunkat, és ismertük-e az egészséges kötődést.

Ha a válasz nem, a lelkünk sérült, és egész életünkben keresni fogjuk az apát. Olyanokká válhatunk, akik tudat alatt az apjuknak szeretnének megfelelni, dicséretet, bátorító szavakat kicsikarni, vállveregetést, ölelést kapni tőle – pedig lehet, hogy az az apa már nincs is az élők sorában. Egészséges apakép hiányában az árvaság, magára hagyatottság terhével, az elfogadás és siker utáni szomjúsággal, illetve kötődési problémákkal kell megküzdenünk. Sokaknak a nárcizmus erősebb megnyilvánulásai lettek azok a biztonságot adó falak, amelyek mögé bebújhatnak, és védekezhetnek az ellen, hogy valaki újra csalódást okozzon nekik. A nárcisztikus férfiak sértődékenyek és irányíthatatlanok, a nárcisztikus nők manipulálnak a szexualitásukkal, sértődékenyek, kiszámíthatatlanok. Mindkét nem számára a nárcizmus a kötődési problémák miatt használt pajzs, amely megvédi őket az újabb csalódástól, attól, hogy nem lesznek szeretve. Ha két ilyen személy összeházasodik, annak sokszor tragikus következményei lesznek. Pedig a másokhoz való alkalmazkodás képessége áldást hordoz.

Társadalmunk apakomplexusban szenved. Édesanyák milliói igyekeznek pótolni az apákat, mert a sok munka, válás, haláleset,