A főbb dolgok, amikkel a család szembesül, a veszteségek, a gyász, a folyamatos krízishelyzetek valószínűsége és a traumatizáció rizikója.
Sok dologtól függ, hogy egy család hogyan éli meg egy sérült gyermek érkezését. Például attól, hogy mikor derül ki, hogy gond van. A down-szindróma valószínűségét sokszor már a várandósság alatt jelzik, de például egy koraszülésre nem lehet felkészülni. Mindenképp krízishelyzetet jelent, amikor a szülők megtudják, hogy sérült lesz/lett a baba. Ha a várandósság alatt derül ki, akkor talán van idő felkészülni és megemészteni a dolgot, ugyanakkor beindul az „egészségügyi gépezet”, ami sajnos sokszor megpróbálja az abortusz irányába terelni a családot. Persze ezt befolyásolja, hogy milyen a konkrét egészségügyi személyzet hozzáállása, és hogyan tálalják a hírt az anyának, aki ráadásul a várandósság alatt és a szülés után eleve sokkal érzékenyebb, sebezhetőbb, picit más pszichés állapotban van.
A hírrel való szembesüléskor a krízis nemcsak abból adódik, hogy előáll egy olyan helyzet, amire a szülők nem voltak felkészülve, hanem benne van rögtön a gyász, a veszteségérzés is: sok mindent el kell engedni abból a képből, ami bennük élt a gyermekről és a közös családi életről. Az egész életüket át kell gondolni, újra kell hangolni anélkül, hogy pontosan tudnák, mi vár rájuk.
Ahogy telnek