Átalakulóban van az apakép, állítja Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató. A hagyományos, anyagi biztonságot megteremtő apakép mellett feltűnik a családi életbe bekapcsolódó, törődő apa képe is.2 Miért fontos ez?
Gary Chapman így folytatja: „Több évtizedes lelkigondozói munkám során egyetlen apával sem találkoztam, aki megbánta volna, hogy nem töltött több időt a munkahelyén, vagy nem járt gyakrabban teniszezni, viszont nem kevés apa vallotta meg könnyek között azt a megkésett kívánságát, hogy bárcsak többet törődött volna a gyermekeivel.”3
Uzsalyné dr. Pécsi Rita szerint az apák eltávolodása a gyermekektől már az X generáció, azaz a 1965-1979 között születettek életében tetten érhető, és ez a tendencia azóta is jelen van a társadalmunkban. Régen az apák azért tudtak olyan erős hatást gyakorolni a gyermekeikre, mert bármit tettek, a gyermekek szeme láttára tették. Előttük éltek, előttük végezték a feladataikat, láthatóak voltak vidáman és mérgesen, energikusan és fáradtan, akkor, amikor hittek, és akkor is, amikor kételkedtek. Mára a világ azonban gyökeresen átalakult, a szülő-gyermek kapcsolat meglazult. A munkahely általában nem otthon van, sokszor a hobbi is máshová vezet, az apát a gyermek keveset, vagy egyáltalán nem látja, az életének csak töredékében van jelen, mert nap közben dolgozik, utazik, és sokszor csak későn ér haza.4 Magas a válások