Isten kipárnázza a zuhanásainkat

Alapvetően katolikus családból származom. Volt istentudatom, de a vele való élő kapcsolat nem volt része az életemnek.

Hároméves voltam, amikor édesapám elhagyott bennünket, és egyedül maradtunk édesanyámmal, aki akkor épp kilenc hónapos terhes volt a húgommal. A nagyszüleimmel közösen nevelt fel minket. Ennek ellenére hihetetlen szeretetben és békességben nőttem fel, soha nem éreztem hiányát semminek. Azonban emlékszem, hogy kényszeresen vágytam a szeretetre, mindig külső megerősítésre volt szükségem ahhoz, hogy értékesnek tartsam magam. 15-16 évesen elkezdtem randizgatni, és a fiúktól érkező pozitív visszajelzésekben találtam meg ezt a fajta önazonossági megerősítést.

Emellett nagyon ambiciózus gyerek voltam, viszonylag korán megfogalmazódott bennem, hogy az életben mindent el szeretnék érni, amit csak lehet. Gimiben nem volt türelmem tanulni, helyette azon agyaltam, hogyan tudnék kimenni külföldre, mert már akkor nagyon érdekelt a divat világa. Valójában nem tudtam, mit akarok, de abban biztos voltam, hogy valahogy össze akarom kaparni azt a valamit, amit a világ kínál és én boldogságnak gondolok. Először külföldön bébiszitterkedtem, majd Pestre kerülve vendéglátóztam, míg végül 1993-ban találkoztam egy ausztrál-amerikai vállalkozói csoporttal. A tudásom és a hozzáértésem kicsi, de a szám, az ambícióm és a strapabírásom nagy volt, ők meglátták bennem a potenciált, és elkezdtem velük dolgozni. Belecsöppentem egy élő hitű közegbe, ahol az