Küldetés

Prekopa Rolf:

Nehéz körülhatárolni ezt a pillanatot, mert könnyebb azt beazonosítani, amikor az ember vagy teljes taszításban van, vagy éppen már egészen közel Istenhez, a jelenlétében, de az ide vezető út startvonalát meg kell látnunk, és át kell lépnünk. Minden ember törekszik erre nemtől, kortól, származástól, társadalmi szereptől függetlenül. Mózes is ezt tapasztalta meg az égő csipkebokornál. Neki ez egy jól körülrajzolt, meghatározható pillanat volt.

Sokszor be is tudjuk azonosítani az Igéből Istennek ezt az erős megszólítását. Ézsaiás így fogalmaz:

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”[1]

„De most hallgass rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam! Ezt mondja az Úr, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj, szolgám, Jákób, Jesúrún, akit kiválasztottam!”[2]

Beszél Istenről, aki az anyaméhtől fogva hívja az embert ezzel a visszautasíthatatlan szeretettel. Talán nagyon távoli hang, fizikailag nem mutatható ki, de mégis a teremtő Isten hív, vonz és húz minket! Saját tapasztalatom, hogy kamaszkorban ez az erős hívás „fülsiketítően hangos" tud lenni és erősebb ennek a vonzásnak az ereje, mint akár a legerősebb elektromágnes. 2024-ben volt lehetősége a tiniknek megtapasztalni ezeket a hatásokat, sokan éltek a lehetőséggel,