Van Vigasztalónk

Isten Szellemének egyik neve és egyben tulajdonsága a Vigasztaló. Vigasztalóra pedig ott van szükség, ahol van fájdalom, van bánat, van veszteség.  Bár mi nagyon szeretnénk már itt a földi életben megtapasztalni, de a Biblia nagyon józanul beszél arról, hogy csakis a Menny az a hely, ahol nem lesz többé sírás.

Mindenkit érnek fájdalmak. És mindenkinek a saját terhe a legnehezebb, mert hiába tudom belátni, hogy a másikat milyen nehézségek érték, de csak a sajátomnak cipelem, érzem valóságosan a súlyát.

Honnan vannak a sérüléseink?

Már az anyaméhben formálódik mind a testünk, mind a belső emberünk. Kihat ránk édesanyánk érzelmi állapota és az, ahogyan viszonyult hozzánk. Akart vagy nem akart bennünket? A fogantatás körülményei is lenyomatot képeznek.

Nagyon széles a skála, hogy ki, milyen háttérből érkezik. Mivel senkinek sincsenek tökéletes szülei, ezért óhatatlanul lesznek otthonról hozott hiányaink, fájdalmaink.

Tinikorban kiemelt fontosságú a kortársak szeretete vagy épp elutasítása. Egy életre kiható nyomai lehetnek annak, ahogyan befogadott vagy kiközösített a közegünk.

Hatványozott ereje van az életünkben jelen lévő tekintélyek ránk kimondott szavainak. Kik ezek a tekintélyek? Szülők, nevelők, gondozók, óvónők, dadusok, tanítók, tanárok, edzők, fejlesztők, főnökeink és lelki vezetők. Ugyanazok a mondatok nem mindegy, hogy egy diáktársunk/kollégánk vagy épp a tanárunk/főnökünk szájából hangoznak el.