Mesélnél arról, hogyan vezetett téged az Úr a katonaságtól a Szeretetszolgálatig?
Két évvel ezelőtt Svédországban voltam egy konferencián, akkor már egy ideje kerestem az Úr akaratát azzal kapcsolatban, hogy merre menjek tovább, akár a seregben vagy a seregen túl. Hazafelé a repülőn hirtelen azt éreztem, hogy elalszom, és kaptam egy álmot, amelyben a Szeretetszolgálat korábbi vezetőjét láttam magam előtt, és egyszerűen azt éreztem, hogy az ő misszióját nekem kell majd átvennem. Megijedtem és hirtelen felriadtam, nem tudtam hova tenni ezt az egészet.
A következő pár hónapban nem történt semmi, így meg is nyugodtam, és elengedtem ezt a történetet. Mígnem tavaly februárban, amikor egy öthónapos tanfolyam végéhez közeledtem, azt mondtam az Úrnak, hogy elég volt – én megtettem azt, amire hívott engem, hirdettem az ő dicsőségét, evangélizáltam és imádkoztam az emberekért a katonai környezetben –, kértem, hogy mutasson nekem utat. Ezután feljött bennem az az igeszakasz, hogy „…a kevésen hű voltál, sokra bízlak ezután…”[1]
Másnap reggel, amikor felébredtem, éreztem egy késztetést, hogy olvassam az Igét. Mégis inkább lenyomtam pár fekvőtámaszt, megborotválkoztam, minden mást csináltam, de a Szentlélek ismét szólt, hogy olvassam az Igét. Ézsaiás könyvénél nyitottam ki a Bibliát, és ledöbbentett, amit olvastam: „De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk. … Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. … Menjetek ki Babilonból, fussatok ki a káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot!”[2]
Ezután még a 28. zsoltárt is elolvastam, ott azt írja az ige, hogy: „Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat. Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.”[3]
Majd, ha mindez nem lett volna elég, még az aznapi Mai Igét[4] is elolvastam, pedig nem szokásom, és ugyanúgy „…a kevésen hű voltál, sokra bízlak ezután…”[5] ige volt benne. Nem akartam elhinni. Elküldtem az igeszakaszokat a feleségemnek, hogy ő mit szól hozzá. Azt írta vissza, hogy: „Úgy érzem, Isten nagyobb dolgokra hívott el minket, mint amire számítottunk.”
Ezek munkálkodtak bennem, sokat imádkoztam, kerestem Isten akaratát, de továbbra sem történt semmi változás. Egyszer csak egy júliusi napon felhívott az elnökség[6], és azt mondták, hogy imádkoztak a Magyar Pünkösdi Szeretetszolgálat vezetői pozíciójával kapcsolatban, és az én nevemet hozta eléjük az Úr.
Akkor innentől már biztos voltál abban, hogy a katonaságnak búcsút fogsz mondani?
Nem mondhatnám. Ezután következett a történet nehéz része. Évekig imádkoztam azért, hogy az Úr hozzon ki a helyzetemből, és most végre nyílt előttem egy ajtó, azonban nem mertem kilépni rajta. Mi vár majd rám? Valóban ez az én utam? Valóban Istent hallottam ebben a folyamatban? A következő hetekben ezekkel a kérdésekkel keltem, ezekkel feküdtem, és úgy éreztem, hogy teljesen felőröl ez a helyzet.
A gyülekezetben egyelőre nem meséltem senkinek a megkeresésről, mégis egy vezetőségi alkalmon, amikor együtt imádkoztunk a testvérekkel, az egyik testvért betöltötte a Szentlélek, odalépett hozzám, és ahogy elkezdett imádkozni értem, a következőt mondta rajta keresztül Isten: „Ajtókat nyitok előtted, melyeken csak te tudsz bemenni. A kulcs nálad lesz, és ezen az úton kell továbbmenned. Most is egy ajtót adtam eléd. Ne hezitálj, lépj be rajta! Lásd meg az elesetteket, könyörülj rajtuk, imádkozz a betegekért, és én meggyógyítom őket rajtad keresztül.” Most is kiráz a hideg, ha erre gondolok. Ez egy olyan kijelentés, amire egyszerűen nem lehet mit mondani. Ezek után tavaly decemberben a főnököm elé álltam, és megmondtam neki, hogy tovább kell mennem, mert Isten más szolgálatra hív engem.
Fotó: Pappmédia Fotó & Videó – Papp Attila Gyula
Mit gondolsz, Isten miért pont egy katonát hívott a Szeretetszolgálat élére?
Ezen már sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy amikor valahol válsághelyzet vagy katasztrófahelyzet van, akkor a normál struktúrából nagyon gyorsan átváltanak egyfajta katonai hierarchiába. Egy ilyen helyzetben valakinek irányítania, vezetnie kell a folyamatokat. Vannak természeti katasztrófák, humanitárius problémák, akár háborús helyzetek – mindegyik más-más koordinációt igényel. Ehhez szükséges a strukturáltság, a szervezettség, a fegyelmezettség és a határozottság. A világon számos helyen voltam válságövezetben, és az ott szerzett tapasztalatokat az esetleges katasztrófahelyzetekben is tudnám kamatoztatni. Lehet, hogy ezért választott ki az Úr engem erre a feladatra.
Mi van a szívedben, merre szeretnéd vinni ezt a missziót?
Azt az igét kaptam, hogy „…cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.”[7] A gyülekezeteinkben is vannak rászorulók, még ha nem is látjuk vagy nem úgy foglalkozunk velük.
Szeretném, ha becsatlakoznánk a gyülekezeti munkába, egyeztetnénk a pásztorokkal, hogy nekik mire lenne szükségük, illetve hogyan tudnánk együttműködni a helyi gyülekezetekkel. Azt mutatta meg Isten, hogy rajtuk keresztül kell elérnünk az embereket. Akár úgy, hogy adományt viszünk, akár úgy, hogy önkénteseket, fiatalokat vonunk be a szolgálatba, és így a gyülekezetekkel együtt szolgálunk kifelé. Mindezt úgy, hogy közben a gyülekezetek látását visszük tovább.
A pásztorok jobban tudják, hogy milyen nehézségek, milyen élethelyzetek vannak a közösségükben, és ha ezt jelzik felénk, akkor el tudunk menni oda, ahol szükség van a segítségre. Mi vinnénk az adományokat, ők pedig adnák az önkénteseket – így együttműködve többet tudnánk elérni. Ebből mindenki profitálna, legfőképpen azok, akik felé szolgálhatunk az evangéliummal.
Mit gondolsz, hogyan kapcsolódik az evangélium a Szeretetszolgálat munkájához?
Az, hogy segítünk, már maga az evangélium. Ha ételt adok az éhezőnek, az Úrnak adtam. Ha adok ruhát a ruhátlannak, az Úrnak adtam. Az igében is azt olvassuk, hogy: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”[8]
Amikor segítünk egy elveszett emberen, egy hajléktalanon, vagy akár egy édesanyán, aki egyedül nevel három gyermeket, akkor valójában az Úrnak adunk kölcsön és ő azt visszafordítja a mi javunkra. Ebbe sokszor bele sem gondolunk, csak megyünk és tesszük a dolgokat. Ezért is fontos számomra az az ige, hogy: „Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”[9] Fontos, hogy ne azért tegyek jót, hogy azzal felmagasztaljam magamat. Persze rám is szükség van, mint érzékeny emberre, aki meglátja a szükséget, de nem magam miatt akarok segíteni, hanem azért, mert az Úr parancsának engedelmeskedem.
Végezetül pedig, beszélnél röviden arról, hogy milyen terveitek vannak a közeljövőben, melyek a következő lépések?
Ehhez a szolgálathoz nagy szükség van a raktározásra, ezért elsősorban a raktárbérlésre, -vásárlásra, esetleg építésre kell előteremteni a forrásokat. A logisztika miatt pedig ugyanúgy fontos egy járműpark kiépítése is.
Természetesen továbbra is szeretnénk azok felé szolgálni, akikkel korábban kapcsolatban voltunk, azonban szeretnénk ezt a szolgálatot kibővíteni. Amikor adományokat viszünk a gyülekezetekbe vagy olyan helyekre, ahova már évek óta járunk, akkor szeretnénk, hogy ez ne csak a gyülekezet számára jelentsen segítséget, hanem rajtuk túlmutasson, ezzel elérve a gyülekezet vonzáskörzetében élőket is. Ezt úgy szeretnénk megvalósítani, hogy több adományt juttatunk el a gyülekezetekhez, ezzel lehetőséget biztosítva számukra, hogy ők is szolgálhassanak a környezetükben szükségben lévők felé.
A Szeretetszolgálat kis létszámmal működik, így nem tudunk mindenhova eljutni, ezért ez egy jó lehetőség arra, hogy minél több helyre elérjen a segítség. Jelenleg olyan feladatokkal bíz meg minket az Úr, amit el tudunk látni, azonban ahhoz, hogy ez fenntartható legyen, szükség van egy stabil háttérre. Ehhez folyamatosan keressük a külföldi partnerekkel, gyülekezetekkel való kapcsolatot, de természetesen hosszú távon az a cél, hogy önfenntartó legyen a misszió.
Az anyagiakon kívül önkéntesekre is szükségünk van, ehhez viszont meg kell határoznunk egy célt, amivel felkelthetjük az emberek figyelmét. Amikor kértem az Urat, hogy adjon egy frappáns gondolatot, mondatot, ami indítaná az embereket arra, hogy jöjjenek és segítsenek, akkor az jött fel bennem, hogy „adj reményt, változtass egy életen”. Ha segítek másokon, az egyrészt nekem is reményt ad, de reményt ad annak is, akin segítek – ezáltal nem csak az én életem változik meg, hanem a másiké is.
[1] Mt 25,21
[2] Ézs 48,6-7, 17 és 20
[3] Zsolt 28,6-7
[4] A Keresztény Média UCB Hungary Alapítvány kiadásában negyedévente megjelenő kiadvány, mely minden napra egy bátorító igei üzenetet tartalmaz.
[5] Mt 25,21
[6] A Magyar Pünkösdi Egyház elnöksége, 2023-tól Földesi Tamás elnök vezetésével.
[7] Gal 6,10 (KG)
[8] Péld 19,17
[9] Kol 3,17
