Ha a halál árnyékának völgyében járok is
„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy, vessződ és botod megvigasztal engem”[1]
A 23. zsoltár szavai igencsak ráillenek az életedre.
István
Igen, ha így 64 évesen visszatekintek az életemre, azt látom, hogy Isten mindig velem volt. Születésemtől kezdve az Ő kezébe lettem helyezve, és ez a kéz mutatta számomra az utat, mikor, merre menjek, mi jó és mi a rossz, megrótt, ha arra volt szükségem, és felemelt, ha kellett.
Kérlek, mutatkozz be egy pár szóban!
Ózdon születtem, keresztény családban, és jelenleg is itt élek. Feleségemmel nemsokára 40 éves házasok leszünk, három felnőtt gyermekünk van. A legidősebb, Péter súlyos fogyatékkal élő, mozgásképtelen, 39 éve gondozzuk őt. A gondozás oroszlánrésze a feleségemre hárul, aki mérhetetlen türelemmel és szeretettel hordozza ezt a nehéz keresztet. Én, mint családfenntartó próbálok gondoskodni családomról Isten segítségével, aki mindig ott van, és ha kell, beavatkozik az életünkbe mindenféle tekintetben. Ezt nagyon sokszor megtapasztaltuk.
Térjünk rá a betegségedre, ami az egyik legnagyobb bizonysága az életednek!
2021 tavaszán már javában tombolt a Covid-19 járvány, nagyon sok ember meghalt. Azt tudni kell, hogy én a Covid-ellenesek táborába tartoztam mondván, ez megint csak valami üzleti fogás, népámítás. Köhögtem jó pár napja, mire elmentem
