A kapcsolataink fejlődése szempontjából fontos vállalnunk a másikhoz való igazodást, a csiszolódást, hogy illeszkedjen egymáshoz az életünk. Ha egy csík csiszolópapírt a kezünkbe veszünk és megtapintjuk, érezzük, hogy dörzsöl, ez okozhat egy pillanatnyi kényelmetlenséget is, de ha a célnak megfelelően használjuk, az eredmény szenzációs lesz.
Mindenhol vannak nézetkülönbségek, mert két különböző ember köti össze az életét, ezért a kapcsolatainknak része kell hogy legyen az alkalmazkodás. Megszületünk egy családba, ahol kapunk egyfajta nevelést. Ez jár valamilyen kultúrával, és olyan szokásokkal, amelyek arra a családra jellemzőek, ahol felnőtté váltunk.
Amikor összeházasodunk valakivel, akkor találkozunk egy emberrel, aki másik családban nőtt fel, eltérő szokásokkal és családi kultúrával. Eleinte azt mondjuk, hogy csodálatos ember, szerető szívű, kedves, jóképű, okos, figyelmes, ügyes és még szép is. Egy idő után azonban kezd kiderülni, hogy az ő neveltetése, gondolkodása, stílusa milyen különböző a miénktől. Ilyenkor gondoljuk igazán végig azokat a jelzőket, amivel a másikat illettük még az elején, és elkezdünk egy kicsit árnyaltabban fogalmazni. Azt mondjuk: csodálatos egy ember volt, szerető szívű volt, kedves és jóképű volt, ügyes, figyelmes, és még szép is volt stb.
Azt mondják, hogy lakva ismerszik meg az ember. Amikor tényleg megismerjük a másikat, akkor meghatározó érzések alakulnak ki bennünk. Ezek már nagyon