A szabadságvágy rabjai

D. Nagy Bence

2024-11-20

Az 1969-es Szelíd motorosok (Easy Rider) ikonikus jelenetében Peter Fonda úgy dobja el a karóráját, mintha ezzel egyúttal az idő szorításából is kiszabadulna. „Az idő illúzió, az ebédidő kétszeresen az” – írta Douglas Adams, akivel ugyan nem muszáj egyetérteni, az viszont kétségtelen, hogy a szabadságvágytól űzött életvitelbe nem csupán motorosok, de egész generációk rokkantak bele. Nem véletlen, hogy korunk egyik nagy kérdése továbbra is az: mit jelent szabadnak lenni?

A gépkocsik, különösen a jelenkor túlbiztosított, a sofőrre egyre kevesebbet hagyó modelljei a gyáváknak valók. Nagyjából ezt vallotta Ralph ‘Sonny’ Barger (1938-2022), aki a legendás Hell’s Angels motoros klub máig legismertebb arca az egész világon. Barger A pokol angyala[1] című bestsellerében társszerzői segítségével mutatja be kendőzetlenül saját és az államok vad motorosainak drogtól, alkoholtól és erőszaktól fűtött életvitelét, a szervezetek (chapterek) működését. Az „angyalok” tevékenysége persze hamar felkeltette a rendfenntartó erők, a lakosság és természetesen a média figyelmét, így csapódott hozzájuk a híres-hírhedt Hunter S. Thompson is, a gonzó (értsd: tudatmódosító szerek hatása alatt elkövetett) újságírás atyja. Azonban nem ő volt az egyetlen bátor krónikás: Danny Lyon amerikai fotós és filmes 1963 és 67 között az Outlaws motoros klub chicagói chapterének életét dokumentálta, az utolsó egy évben teljes értékű tagként. Ezen időszak termése lett az 1968-as The Bikeriders című, fotók százaival illusztrált interjúkötet. Érdekesség, hogy miközben már maguk Bargerék is szerepeltek különböző Hell’s Angels filmekben és a Szelíd motorosok is kultfilmmé nevekedett, Lyon munkájára csak évtizedekkel később csapott le Hollywood.

Itt jött a képbe Jeff Nichols rendező és a Motorosok (The Bikeriders) című film, amely eredetileg 2023-as keltezésű, de az amerikai forgatókönyvírók sztrájkja, illetve a forgalmazóváltás miatt végül egy