Nevelőszülőnek lenni – szívből jövő hivatás, amely életeket formál

Jelenleg a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat Nevelőszülői Hálózatának szakmai vezetőjeként dolgozom, munkáltatói jogkörrel intézményvezetői feladatokat látok el. Feladatom nem csupán a működés irányítása, hanem a szakemberek és a nevelőszülők támogatása, a szakmai minőség biztosítása, és mindenekelőtt a gyermekek érdekeinek következetes képviselete.

Elhivatottan és felelősséggel végzem a munkám, nap mint nap azt keresve, hogyan tudunk még többet tenni a gondjainkra bízott gyermekekért.

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még ha megöregszik is, el nem távozik attól.”[1]

Ez az ige számomra nemcsak hitvallás, hanem szakmai küldetés is: olyan irányt mutatni, amelyen a gyermek bizalommal, értékekkel és szeretettel haladhat tovább.

A nevelőszülői hivatás nem egyszerűen egy szakma – sokkal inkább életforma, küldetés és szeretetből fakadó szolgálat. Olyan emberek vállalják, akik hisznek abban, hogy minden gyermek megérdemli az otthon melegét, az elfogadást, a biztonságot és a jövő lehetőségét.

Vannak gyerekek, akiknek nincs kihez hazamenni. Akik nem a saját hibájukból kerültek nehéz sorsba, de akiknek mégis esélyt kell adnunk egy szerető családban történő nevelkedésre. A nevelőszülők azok a hétköznapi hősök, akik ezt az esélyt megadják: gondoskodással, odafigyeléssel és szeretettel. Ők az átmeneti, de olykor sorsfordító biztonságot jelentik egy gyermek számára.

A legnagyobb változásokat kis dolgokkal lehet elérni – egy nyugodt este, egy együtt töltött