Gyermekéletmentők – akiknek hatalmukban áll befolyásolni a genetikát
Mondanál pár szót magadról?
Cieklinski Zsuzsanna vagyok, Békéscsabán születtem. Nem keresztény családban nőttem fel, a szüleim elváltak, édesanyám nevelte fel az öcsémet és engem. 19 évesen egy osztálytársam elhívott a Yonggi Cho[1] konferenciára, ahol mély benyomást tett rám Isten Szelleme, bár akkor még nem tudtam, hogy ő az. Az igehirdető válaszokat adott az életem értelmével kapcsolatos kérdéseimre. Úgy voltam vele, hogy ha ez az Isten tudja mindezt, akkor ő kell nekem. Az életem abban az időben a kézilabdáról szólt, de a megtérésem után pályát módosítottam, többet akartam tudni Istenről. Így kerültem a Pünkösdi Teológiai Főiskola lelkész szakára, ott ismerkedtem meg a férjemmel is. 2000-ben házasodtunk össze, ifjúsági pásztorként szolgáltunk a Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezetben, és idén 16 éve, hogy Dudarra költöztünk férjem lelkipásztori szolgálata miatt.
Két gyerekünk született még Pesten, azt gondoltam, hogy nekem ennyi elég. Amikor Dudarra kerültünk, itt biztonságban tudtam őket, így adtunk esélyt egy harmadiknak, azután Isten meglepett minket egy negyedikkel. Idén Godvin 22, Hanna 20, Zoé 14, Mira pedig 9 éves.
Honnan jött az ötlet, hogy nevelőszülő legyél?
Az állami gondoskodásban élő gyerekek már egészen kiskoromban feltűntek nekem. Emlékszem, mikor egy árvaház mellett elmentünk az anyukámmal, én haza akartam vinni mindegyiküket.
Amikor a legkisebb gyerekünk, Mira 3
