Én választottalak téged
16 éves korodig tenoristának készültél, végül mégis az írásnál kötöttél ki. Érzed Isten kezét a pályaválasztásodban?
Igen, érzek benne egy isteni meghívást, mint ahogy az igevers mondja: én választottalak titeket[1]. Nagyon sokszor megkaptam magamra vonatkoztatva azt a képet is, ahogy a prófétának parazsat tesz a szájához az angyal[2], vagy amikor azt mondja, hogy az Isten igéjét szólja.[3] Lehetett volna akkor is neki énekelni, ha tenorista leszek, de érzem, hogy az írásra lettem elhívva.
Hogyan zsonglőrködsz az időddel, hogy mindenre jusson?
Mindig azt szoktam mondani, hogy a rossz időbeosztás mindennek a titka. (nevet) Kedvez az alkatomnak, hogy sokfélét csinálhatok. Kezdetben azért, mert rettentően rosszul fizették, ezért minden irodalommal kapcsolatos feladatot elvállaltam. Később kialakítottam egy taktikát: kihasználom az agynak azokat a kreatív pillanatait, amikor éppen elkerülöm, hogy valamit megírjak, ami határidős, és írok helyette valami mást. Emiatt néha a határidős munkák sok halogatás után huszárrohamszerű gyors befejezést kapnak.
ADHD-val[4] élsz – hogyan határoz meg téged ez az állapot?
Nincs hivatalos diagnózisom, de láttam egy listát, amiből elsöprően sok illett rám. Ennek van jó és rossz oldala is. Nehezemre esik odafigyelni arra, amire muszáj, de ha valami nagyon érdekel, akkor összedőlhet körülöttem a világ. Dolgozószobám először a kétezres évek elején lett a hálószobánkkal
