A karácsony mára a legtöbb embernek nem ünnep, hanem a stressz, a megfelelési kényszer, vagy a magányosság és az attól való félelem egyik fő forrása. Egyre több Krisztust követő ember is szállodákba „menekül” a karácsonyi kihívások elől. Úgy tűnik, elértünk a holtpontra, ahonnan a karácsony devalválódását érhetjük meg évről évre. Sőt, egyesek máris határozottan kiállnak a karácsony eltörlése mellett.
A történelemkönyvek megnyitásakor egyértelmű kép tárul elénk a karácsony ünnepének evolúciójáról. Az ősi kultúrák a világ különböző pontjain, különböző társadalmakban, egymástól függetlenül is ismerték a természeti jelenséget, amely a téli napfordulóval járt. A leghosszabb sötétséggel járó éjszaka után hosszabbodó nappalok hozták el a fény születésének ünnepét. Ok volt ez arra, hogy az emberek vigasságot, mulatságot rendezzenek, már a 6000 ével ezelőtti kultúrákban is. Az örökzöld növények jelenléte a téli időszakban szintén jelentőséggel bírt különböző kultúrákban az el nem múlás jelképeként. A Római Birodalomban a Saturnalia ünnepe, vagyis Saturnus isten tiszteletére rendelt ünnep foglalta magába a világossággal, fénnyel kapcsolatos vigasságot. A december 17-én kezdődő ünnep az egymást követő császárok idején egyre hosszabb lett. Végső formájában december 25-én ért véget. A sötétségtől, az elmúlástól való félelemmel szemben a világosságot ünnepelték és az ünnep kelléke volt a lámpások és az örökzöld növények kifüggesztése. Természetesen