Tibes, első kérdésként engedd meg, hogy megkérdezzem, hogy ki az a Csaba Tibor? Mondanál pár szót magadról, a civil életedről, ahogyan talán még a rajongóid sem ismernek (ismerünk)?
Persze, de nem vagyok más a civil életben sem, mint a színpadon, sőt igyekszem a dalaimba pont a megélt dolgokat belevinni, illetve nem másnak lenni a magánéletben sem, mint amilyen képet megismernek rólam a dalaimon keresztül. Természetesen nekem is van a színpadon kívüli életem. 33 éves boldog férj és a három gyönyörű gyermekemnek köszönhetően boldog családapa vagyok. Alapjában véve nem keresztény családban nőttem fel. Egy inkább konzervatív, klasszikus értékrenddel rendelkező közegben telt a gyermekkorom. Apukám katonaember, anyukám pedagógus, én pedig egy „stréber” gyerek voltam. Emiatt már az általános iskolában is bullyingoltak[1] a kortársaim, csak akkor még nem így hívtuk. Ezért elég korán 13-14 évesen már keresetem valamiféle kiutat ebből, amit végül abban találtam meg, hogy korai tinédzseréveim alatt elkezdtem rappelni. Nem csak kifejezetten a műfaj, mint zenei eszköz művelését, hanem az e köré a zenei irányzat köré épült kultúrát, élet- és világfelfogást is értem ez alatt. Az alkohol rendszeres fogyasztása is az életem része lett. Ez segített feloldódni bizonyos addigi kényszereimből, a megfelelni akarásból, és különböző hozott gátlásokból. 15-16 évesen kezdődött,