A pünkösdi mozgalom meggyökerezése Békésen, a kezdeti idők
Józsa István kézirata nyomán – szerkesztve – megosztok néhány érdekes, tanulságos részletet.[1] Lentebb új, nagy nyilvánosságot nem kapott szempontok is olvashatók a gyülekezet 1929. évi megalakulását megelőző időkről is. Törekedtem meghagyni az eredeti, ízes előadói stílust.
A kézirat szerzőjét a pünkösdi gyülekezetben ismertem meg, s nagyjából 10 évig vele énekelhettem a gyülekezetünk énekkarában, más-más szólamban – tettük ezt azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ő tudott énekelni, én meg nem (azért szeretettel elszenvedtek).
Józsa IstvánA szerző bemutatkozása
Én, Józsa István 1925-ben születtem Békésen. Egyszerű falusi családból származom. A kora ifjúságom szomorúan telt, mert a bűn megvakította a szememet. Mivel a szüleim szeretetteljes, komoly hívők voltak, buzgó imapéldájuk az életemet hamar megváltoztatta. 1935-ben, tízéves gyermekként sokszor elvitt édesanyám a pünkösdi imaházba. Titokban tette ezt: ha nem volt ott rendőr, akkor bementem vele, ha volt, akkor haza küldött, mivel 18 éven aluliaknak nem volt szabad bemenni.
Sok megtapasztalásom volt már gyerekkoromban arról a „Szent tűzről”, arról az Erőről, amit (akit) Isten hajdan a tanítványokra árasztott, amikor egy szívvel, egy akaraton voltak (vö. ApCsel 1,14 és 2,1). Később erre visszatérve elmondok pár konkrét esetet arról, hogy milyen módon nyertem bizonyosságot már 10 éves gyerekként a Szent Szellem áldott kiáradásáról és kijelentéséről.
A
