Lídia, a magyarországi pünkösdi mozgalom úttörője
Lídiát az új dolgokra való nyitottság jellemezte. Nem idegenkedett attól, ami az addig megszokottól teljesen eltért. Enélkül a készsége nélkül soha nem találkozott volna az amerikai pünkösdiekkel. El kellett hagynia hazáját és szeretteit ahhoz, hogy egy általa nem ismert távoli földrészen találjon ideiglenes otthonra. Sok akadályt és belső félelmet kellett ehhez leküzdenie. Férje és komája előbb indultak el az észak-amerikai kontinensre, hogy munkát és lakást találjanak. Miután ez megtörtént, hajójegyeket küldtek asszonyaik számára. A két fiatalasszony így vágott neki a hosszú és ismeretlen útnak. Az első kihívásuk az volt, hogy eljussanak a kikötőig, ahol hajóra szállhattak. Addig a falujukat is ritkán hagyták el, azt is többnyire lovasszekérrel tették. Az eredeti tervek szerint a Titanickal szelték volna át az óceánt. Mivel olyan nagy volt az érdeklődés az újságokban nagy reklámot kapott hajó első útja iránt, a darányi kivándorlók lemaradtak róla. Tudom, történelmietlenül hangzik a kérdés, mégis felteszem. Mi lett volna, ha az eredeti terv szerint utazhatnak, és ők is sokakkal együtt odavesznek az úton? Bizonyára nem Darányban jött volna létre az első pünkösdi gyülekezet, és nem ott épült volna fel az első pünkösdi imaház. Azonban Isten gondviselése folytán más hajóra kaptak jegyet. A hosszú út során meg kellett küzdeniük a tengeri
