A pályázat nem titkolt célja volt, hogy olyan, jó irodalmi vénával rendelkező személyek kerüljenek célkeresztbe, akik be tudnak kapcsolódni az Egyház kommunikációjába, és az Élő Víz magazin szerzői gárdájába. A pályázat eredményeképpen az első két helyezett – Dekkers Elizabeth és Fóris Eszter Kamilla – tagja lett a megújult szerkesztőbizottságnak, valamint az Egyház kommunikációs csatornáin megjelenő tartalmak előállításában is segítséget nyújtanak. Jelen oldalakon az első három helyezett írásait közöljük, és ezúton is gratulálunk elért eredményeikhez.
1. helyezett:
Dekkers Elizabeth: Hajolj meg és hódolj!
Ha azt kérném, hogy sorolj fel ezer gondolatot, ami reggel óta megfordult a fejedben, valószínű, hogy egy nagyon nehéz feladat elé állítanálak. Sőt, az is lehet, hogy már a száz gondolat is túl nagy falat lenne. Pedig ezek a számok csak apró töredékei a valós értéknek, hiszen az átlagember fejében naponta akár több tízezer gondolat is megfordulhat.
Annyiszor hallunk arról, hogy nem mindegy, hogy mit nézünk, mit hallgatunk, mi hagyja el a szánkat, de ha a napunk ilyen jelentős részét teszik ki a gondolataink, akkor elengedhetetlen, hogy ezeket is megvizsgáljuk. Az ördög a legkisebb résen is be tud lopódzni az életünkbe, de a gondolataink számát elnézve mondhatjuk azt, hogy ez nem egy kis rés, hanem egy kitárt ablak, ahol bárki bejöhet. Mit szólnál hozzá, ha a szomszédaid egyszerűen csak besétálnának a házadba minden szó nélkül, benyúlnának a hűtődbe, kiszolgálnák magukat, leülnének a tv elé, használnák a takaródat és miután végeztek, kisétálnának, mit sem törődve a rendetlenséggel, amit maguk után hagytak? Nem néznénk jó szemmel, igaz? Általában megvizsgálja az ember, hogy kit hív meg az otthonába, nem enged be csak úgy bárkit. A gondolatainkat viszont sokszor sokkal könnyelműbben kezeljük és szabad bejárást biztosítunk nekik, pedig nem olyan ártatlanok, mint mi azt sokszor gondolni szeretnénk. Nem hiába írta Pál, hogy:
„…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” (2Kor 10,5)
Ahogy megvizsgáljuk, hogy kit engedünk be az otthonunkba, úgy a gondolatainkat is foglyul kell ejteni – még mielőtt gyökeret eresztenének, és ellenőrizni kell, hogy megállják-e a helyüket Isten Igéjének tükrében.
Bűnös, emberi természetünkből fakadóan sok gondolat lesz, ami nem fogja megállni a helyét, hiszen:
„…gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva” (1Móz 8,21), „…mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások.” (Mt 15,19)
Ezek alapján önerőből lehetetlennek tűnik, hogy megfékezzük a gondolatainkat, de van egy jó hírem. Krisztus gyermekei lévén nem is kell ezt önerőből megoldanunk. Pál azt írja, hogy:
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20)
Ez azt is jelenti, hogy többé nem engedhetjük, hogy a saját vágyaink és gondolataink vezéreljenek minket, hanem, ahogy az előbb olvastuk, ezeket a gondolatokat engedelmességre kell bírnunk Krisztus iránt, hiszen az övéi vagyunk és hozzá tartozunk, ezt pedig a gondolatainknak is tükröznie kell. Nem lesz mindig könnyű, hiszen a világ vonzásának nem könnyű ellenállni és valóban nehéz nemet mondani a test kívánságainak, de Pál szavaiból láthatjuk, hogy igenis megéri:
„…azt ami nekem nyereség volt, kárnak ítélem Krisztusért. … Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,7-8) „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.” (2Kor 4,17)
Az igében arra is találunk választ, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy helyesen meg tudjuk ítélni a gondolatainkat.
„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1-2)
Közelebbről meg kell ismernünk Istent és meg kell ismernünk az ő akaratát, ehhez pedig időt kell töltenünk vele imádságban, valamint az Ige olvasásával. Hiszen minél jobban ismerjük őt és minél inkább hasonlítunk rá, annál könnyebb lesz engedelmességre bírni a gondolatainkat. Tudod miért? Mert a gondolataink már nem is lesznek annyira távol Isten akaratától. Dicsőítés közben sokszor énekeljük a következő sorokat: „És teljes szívemből, imádom neved, az elmém meghajol, és hódol neked. Teljes lényem tiéd, rendelkezz velem. Mert te vagy az Úr.” Ha szeretnél változást tapasztalni a gondolataidban és vágysz arra, hogy közelebbről is megismerd Istent, próbáld meg valóban megélni az ének szavait: hajolj meg és hódolj.
2. helyezett:
Fóris Eszter Kamilla: Isten és a matematika
A magát hívőnek nevező ember az isteneinek, a természetfölöttinek tulajdonítja a csodákat. A nem hívők viszont tagadják a csodák létezését, és bizonyítékot követelnek. Ha őszinték vagyunk, mindannyian szeretnénk látni minél több bizonyítékot.
December 21-e, este fél kilenc van. A város a karácsony előtti utolsó napok teljes őrületében él. Én csendben fekszem. A kezem izzad a pánikgombon. Be vagyok zárva, le vagyok kötözve, negyven perce küzdök a természetes menekülési ösztöneim ellen, mozdulatlanul. Öt éve rendszeres programom ez karácsony előtt. Öt éve most először reménykedhetek abban, hogy a gyógyulást közlik majd. Az ünnepek miatt az eredményre két hét a várakozási idő. Az MR-ben fekve megbeszélem magammal: a karácsonyt mindezek ellenére élvezni fogom. Azt mondom, így lesz, de még én sem hiszek magamnak.
A csodák jobbá tehetik az életünket, de tudunk hinni a létezésükben? Kezdetnek keressünk egy legkisebb közös többszöröst, amelynek létezésében többé-kevésbé mindenki hisz. Lehetne ez a bejgli vagy a töltött káposzta, de mindkettő túl hamar el szokott fogyni, így nézzünk valami olyan után, amit bár folyton használunk, mégsem fogy el. Máris elértünk a matematikáig. Ha magára a szóra gondolunk, biztos vagyok benne, hogy megjelennek a szemünk előtt az iskolai emlékeink. Van, akinek petróleumszaggal és iskolaköpennyel fűszerezett félméteres hóban bukdácsoló száncsengős hétköznapok jutnak eszébe, másnak a szomszéd padban titokban főtt tojásos szendvicset majszoló Peti, vagy a kréta csikorgása a táblán és a gyomorszorító érzés dolgozat előtt. A saját emlék lehet a kulcs. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne hitt volna a matematika létezésében, hiszen mindenkinek van róla emléke.
Sőt, ősi, univerzális mivoltát könnyen bebizonyíthatjuk egy egyszerű, hétköznapi kísérlettel: próbáljunk csak meg két háromévesnek nem ugyanannyi darab gumicukrot adni ebéd után, azonnal ki fog derülni, hogy a matematika létezik, és véresen komoly dolog.
Vajon hogyan segít a csoda létezésének felismerésében a matematika? John E. Littlewood Cambridge-i professzor leírt egy matematikai törvényszerűséget, mely szerint életünkben átlagosan 35 naponként történik velünk valami rendkívüli, azaz csoda. A csoda olyan esemény, amelyet ismereteink és tapasztalataink fényében nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek. Mintha Isten ránk kacsintana, és azt mondaná: ezt figyeld! A csoda formája, jellege és mikéntje nem látható előre, a megjelenésére viszont nagy biztonsággal számíthatunk. Matematikai bizonyíték a matematika fölött állóra. Ahol pedig a számítások véget érnek, ott lép a képbe a természetfölötti. Már csak saját emlék kell, hogy eszünkbe jusson a csoda szó hallatán a bizonyíték. Hiszen, aki már több mint 35 napot élt, annak túl kell lennie legalább egy csodán. Azonban biztos, ami biztos, nézzünk egy évet. Mi lenne, ha az elmúlt évünkből felsorolnánk tíz csodát? Vagy legalább nyolcat? Ötöt?
Funkcionális analfabétának azokat az embereket nevezzük, akik ugyan ki tudják betűzni a leírt szavakat, mégsem képesek értelmezni a szöveget, és a saját örömükre sem tudnak olvasni.
Sokszor a saját örömömre sem tudom „elolvasni” a csodáimat.
Persze ne legyünk naivak. Érnek minket traumák, bajok, fájdalom és gyász, ami hosszabb-rövidebb időre sötétre színez körülöttünk mindent. Be kell látnunk azt is, hogy nem vagyunk egyformák. Van, akinek egy pozitívum meglátása is nagy erőfeszítésébe kerül. Lehet, hogy a személyisége miatt, lehet, hogy azért, mert éppen a könnyek völgyében jár.
December 22. este fél tíz. A családi társasozásból hazaérkezve ránézek a telefonra: megvan az MR vizsgálat eredménye. Egy nap alatt a két hét helyett. Tumornak nyoma sincs. Kacsintás fentről: ezt figyeld! Most tényleg figyelek. Most tényleg csendes, szentséges a karácsony. A hitem újra olvasni tanul.
3. helyezett
Németh Tiborné Sára: Megpihenve
Lelkem lecsendesült
Vége a viharnak
Új szelek jönnek
Más dolgot akarnak
Bölcsességem meglelése
Legfőbb feladatom
Magam házát építeni
Ezt én csak így tudom
Jöhet viharfelhő
Vagy bármi áradat
Ha kősziklán áll házad
Mindig megmarad!
Még nem tudom
Holnap mi vár rám
Egyet lépek előre
Szemem még ködben jár
Szépen lassan kitisztul,
Mi is a feladat:
Lépkedni a sziklán,
Míg a szél el nem ragad!