Mi indított titeket arra, hogy kiköltözzetek a városból, elszakadjatok a fogyasztói társadalomtól, és egy új életet kezdjetek? Mi volt ennek a mozgatórugója?
Amikor ebbe az egészbe belevágtunk, még egyetemen oktattam, Máriabesnyőn laktam, és a papi hivatás gondolatát forgattam a fejemben. Azonban Isten máshogy gondolta, mindent átütő módon jelezte, hogy neki más tervei vannak velem: amikor elhívásért imádkoztam, akkor feleséget kaptam.
Rövid, egy éves ismerkedési időszakunkat közös tervezéssel töltöttük, és rádöbbentünk, hogy félelmetesen ugyanazt a jövőt álmodtuk meg. Már a házasságkötésünk előtt megállapodtunk mindenben: például, hogy ha majd gyerekeink születnek, hogyan fogjuk ünnepelni az ünnepeket, hogyan fogunk főzni, hol fogunk élni. Augusztusi esküvőnk után elkezdtünk tanyákat keresgetni, mert a fő mozgatórugónk az volt, hogy az az élet, amelyet elképzeltünk magunknak, nem tette lehetővé azt, hogy vásárolt élelmiszert fogyasszunk.
Kutatóként egy professzor kollégámmal írtam egy cikket az állattartásról zsidó-keresztény kultúrkörben, amelyben az uralkodásra használt héber szavakat elemeztük. A teremtésnél a parancs így szól: „…[uralkodjatok] a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.”[1] Itt a gondoskodó, szeretettel való uralkodás szerepel, ezzel szemben az ipari állattartás 100%-ig elnyomó, kizsákmányoló, kihasználó módon uralkodik az állatok és a növények felett.
Fontos volt számunkra, hogy például