Krisztusban gyökerezve
Férfiszemmel – Dömötör Péter
Isten Igéjét olvasva egy patriarchális, kvázi férfiközpontú társadalom több évezredes történelmébe nyerünk betekintést. Számos hős, valamint számszerűen talán kevesebb, de tetteiben legalább ekkora jelentőséggel bíró gyáva és hűtlen karakter mindennapjai elevenednek meg az olvasó előtt. Ahogy a sikerek és bukások, az áldások és nehézségek sorát szemléljük, sok olyan férfiúi tulajdonságot, viselkedésmintát és értéket fedezhetünk fel, amelyek komoly jelentőséggel bírtak Izrael és az Egyház történetében. Mindezek közül talán a legfontosabb férfi identitásformáló tényező nem az izomtömeg, de még csak nem is a bátorság vagy karizmatikus személyiség, hanem az Istennel való személyes kapcsolat.
A teremtéstörténetet olvasva rögtön szembetűnik, hogy Isten közvetlen kapcsolatra teremtett bennünket: „Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?”[1]
A kertben sétáló, közvetlen kapcsolatot ápoló Isten az előle rejtőző, szégyenbe burkolózott, rémült férfival találkozik, és egyből kérdőre is vonja. Önmagában az is érdekes, hogy a kérdés nem többes számban hangzik el, hanem kifejezetten a férfit kéri Isten számon (héber: הָֽאָדָ֑ם, kiejtve: ha a’dam). Ami azonban még ennél is érdekesebb és beszédesebb, hogy a mindentudó Úristen nem a
