Te mondd, ahogy Isten adta mondanod!
Az életet gyakran hasonlítod a sporthoz. Ha a sajátodat kellene egy sportághoz hasonlítanod, melyik lenne az?
Egy sportágat nem tudok mondani. Az élethez kell humor és játékosság is, nem kell mindent komolyan venni, a sportot viszont nem érdemes komolytalanul játszani. Inkább megfordítanám: azért szoktam a sportot az élethez hasonlítani, mert ugyanazok az emberi történetek játszódnak le benne.
Ráadásul a sportban és a játékban nagyon sokszor kiderülnek olyan emberi tulajdonságok, melyek egyébként nem jönnek felszínre. Például az imádott nagyi, a család „kotlóstyúkja” csal a kártyában, vagy a nagybácsi nem bír veszíteni, és felrúgja a társasjátékot. Azonban megmutatkozhat valakiről az is, hogy milyen nagyvonalú.
Most szabadúszóként dolgozol?
Nem önszántamból váltam azzá, de sorsszerű volt, lassan 9 éve eljöttem a köztelevízióból. Amikor visszamentem 42 évesen, azt gondoltam, hogy nyugdíjig ott leszek, de 52 évesen felmondtam. Viszont ez a szabadúszó lét rengeteg újat adott nekem: új projekteket, emberi találkozásokat, impulzusokat. Sokszínűséget hozott az addig kicsit monoton életembe. Vannak persze nehézségei: ha kitör a járvány vagy eltöröm a lábam, akkor nincs fizetés, ugyanakkor dönthetek arról, hogy csak olyat vállalok, amiben hitelesnek érzem magam.
Fontosnak tartod az önazonosságot, a hitelességet?
Az önazonosság egy belülről jövő dolog, ami kívülről felismerhető, és a hitelességgel kéz a kézben jár.
