Sáfársággal megbízva

Ha pár szóban kellene megfogalmaznod, hogy ki is H. Kovács Judit, mit mondanál?

Talán azt mondanám, hogy kedves és kritikus is egyben. Szemlélődő. Jól megértem mások álláspontját, még ha nem is értünk egyet. Kifejezetten kapcsolatorientált és családcentrikus vagyok.

Jó alapokat kaptam, ez különleges ajándéka Istennek. A nagyszüleim mindkét ágon élő hitű keresztény életet éltek. A családomban nem tapasztaltam képmutatást, amit megértettek a Bibliából azt meg is élték. Édesanyámat 6 éves koromban elveszítettem, így a nagymamám volt az, akihez nagyon szorosan kapcsolódtam.

Gyermekként is érezhető volt rajtad, hogy vezető személyiség vagy?

Tipikusan az a gyerek voltam, aki tele volt megfelelési vággyal, a családom nagyon szorgalmasnak nevelt, jól ment a tanulás, a csapatsport, jól boldogultam a közösségben, emiatt kialakult bennem egy nagyon határozott ’majd én tudom! Nekem ne mondják meg!’ attitűd, mind emberek, mind Isten felé. Lázadtam, pedig nem igazán volt mi ellen.

Mesélnél a fiatalkorodról?

Pécsre jelentkeztem közgazdasági egyetemre, ott ismerkedtem meg a gazdálkodás mellett a stratégiai tervezés és a marketing világával. Akkoriban – a 80-as évek elején – ez egy teljesen új dolog volt. Az egyetemi baráti társaságban ismerkedtem meg a férjemmel is, mindannyiunkban volt egy un. ifjonti hév, olyan igazi „majd mi, fiatalok mindent másként és jobban, fogunk csinálni...”