Szabadság a börtönben
Közben a postás is csengetett. Csomagot hozott. A feleségem soha nem rendelt ezelőtt semmit, de épp azon a napon egy Imaterápia című könyv érkezett. Az indulás előtt pár dolgot össze kellett szednem. A kezembe vettem a Bibliát és ezt a frissen érkezett könyvet is. Majd kocsiba ültettek, és a szegedi NAV Nyomozóhivatal épületébe szállítottak. A félelmetes épületbe érkezve folyamatosan érkezett a beszállítói köröm, azaz a tettestársaim is.
Egy írószerraktárban elkülönítve vártam az ügyvédemet, Pestről. Üdvözlés után az első tanács amit kaptam tőle, az volt: térdre, imára! Majd azt javasolta, hogy csakis az igazat mondjam. Igaza is lett. Az igazmondás mindenben passzolt a nyomozati anyaggal.
Értettem az ügyvédem szándékát, de egy kicsit másként csapódott le bennem, amit mondott. Ez a két szó teljes mértékben megváltoztatta az életem: térdre, imára!
A kihallgatásom után a Szegedi Rendőrkapitányság vendégszeretetét élvezhettem két éjjelen át. Egyedül lehettem egy szocreál, olajzöld lábazatú, fehérre meszelt, rácsos cellában a régi katonai emlékeimet megidéző vasággyal díszítve. Magatehetetlenné váltam egyik percről a másikra. Pedig addig én mindent megoldottam a világi életemben. Sőt senki nem tudta jobban megoldani az élet kihívásait, mint én.
Életem első 50 évében Isten és hit nélkül éltem, sehol sem találkoztam vele, soha nem tanítottak nekem róla. Isten
