Velünk szenved…
Együtt járunk…
Evidens állítás azt mondani, hogy Isten természetfeletti létező, ráadásul szellemi lény, ezért nincs alávetve a fizikai világ korlátainak. Éppen emiatt a gyakorlati ész számára csaknem felfoghatatlan, miként volt lehetséges mégis, hogy maga Isten Jézus Krisztusban megtestesüljön, amivel persze az is együtt járt, hogy megtapasztalta az emberi lét korlátait, s leginkább a korlátokkal együtt járó szenvedést.
Magyarul és egyszerűen megfogalmazva: Jézusban Isten képes velünk szenvedni. A keresztény dogmatikában ezt nevezik együtt járásnak (idegen szóval concursusnak), vagyis annak a képességnek, hogy Isten nem csupán együtt érez velünk a szenvedéseinkben, hanem részesévé is válik azoknak. Krisztusról azt olvassuk a Zsidókhoz írt levében, hogy képes érezni a mi gyengeségeinket, hiszen emberlétében mindenben elszenvedte a megpróbáltatásokat. Természetesen leginkább és elsősorban mindez a kereszthalálban mutatja meg magát számunkra.
Némafilm vagy hangosan szóló evangéliumok?
Érdekes gondolatkísérletre invitálja az olvasót a katolikus Gerhard Lohfink egyik könyvében. Azt kéri, képzeljük el egy pillanatra, hogy Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma sosem íródtak meg! Nincs semmiféle írott emléke annak, mi történt Jézussal kétezer évvel ezelőtt a Földön –, de a gondolatkísérlet kedvéért tegyük fel most azt is, hogy a passió eseményeit egy csoda folytán fekete-fehér némafilmen rögzítette valaki. Mit látnánk ezeken a régi, vibráló, hang nélküli filmkockákon? Tényszerűen
