Konfliktusok köztem és a gyülekezetem között, avagy kettőn áll a vásár
Amikor megtérünk, általában egy jól, vagy kevésbé jól ismert helyi gyülekezet részévé is válunk. Ideális esetben ez a közösség fogja biztosítani számunkra a hitben való növekedéshez szükséges környezetet. A Zsidókhoz írt levél szerzője úgy fogalmaz, hogy a megtérés egyfajta „hozzájárulás” Istenhez és az ő Fiához, Jézus Krisztushoz, ugyanakkor minden máshoz is, ami Isten országához tartozik.
Mit jelent tagnak lenni egy gyülekezetben?
„Nem lehet Isten az Atyja annak, akinek nem az anyja az Egyház.” Ez a merész és provokatív kijelentés Szent Ciprián (kb. 210-258) karthágói püspök tollából származik. Ciprián az első századok keresztényüldözéseit követő válsághelyzetben fogalmazta meg azt a meggyőződését, hogy a közösség nem csupán opció, hanem a lelki élet „anyaméhe”. Az egyház egységéről című írásából kiderül, hogy számára az „anya” kép nem csupán érzelmekre ható metafora, hanem szellemi szükségszerűség. Ahogy az ember nem születhet meg anya nélkül, úgy újjászületni is csak a közösség közegében lehet. Sőt, ahogy a táplálás is az anya feladata, aki tejjel táplál, úgy az is igaz, hogy aki elszakad az anyjától – vagyis az Egyháztól –, az éhen hal.
Az „Ószövetség Istene” és az „Újszövetség Istene”
Vagy mások talán úgy mondanák: hogy az Ószövetség Istene vagy az Újszövetség Istene az, akit szeretünk és tisztelünk. Bár a keresztény hívők többségének ma egyértelmű, hogy a két személy azonos, de valójában az Újszövetség megjelenésével ádáz viták folytak e kérdésről egészen addig, amíg nyugvópontra nem jutott az ügy. S ha a teológia pontot is tett a vita végére, friss keresztényként bármelyikőnkben felvetődhet a gyanú, hogy a Bibliánk első fele nem fest-e merőben eltérő képet Istenről, mint a későbbi könyvek.
