A lélek rugalmassága
Az általunk ismert világ a legapróbb részleteiben is folyamatosan változik. Isten kijelentése – „Alkossunk embert…” – azt mutatja, hogy az örökkévalóságban is kialakulnak változások. Az ember megteremtésével a közösség tágabb formáját hozta létre Isten. A bűnbeesés azonban radikálisan megváltoztatta az Istenség és az ember közösségét, amelyben Istennek is új módon kellett viszonyulnia az emberhez. A változás bármilyen természetű is, reakciót igényel. A változásban olyan körülmények alakulnak ki, amelyekhez új módon, új eszközökkel kell viszonyulnunk. Ezekben a helyzetekben az ember legfőbb eszköze a lelki rugalmasság, vagyis az a képesség, amely által az érzelmeink, az indulataink, a gondolkodásunk, a döntéseink a fejlődés, a továbbhaladás irányába terelnek bennünket. A lelkünk rugalmassága olyan készség, amelyet karban kell tartanunk.
Kis karácsony? Nagy karácsony?
Mit vegyek ajándékba? Mi legyen a menü? Mű karácsonyfa, vagy igazi? Normand, vagy ezüstfenyő? Jó még a tavalyi karácsonyfatalp? Az égősor működik még? Cipősdobozt is kellene készíteni a szeretetszolgálatnak adományba…. Csak néhány kérdés, amely szinte rátámad az emberre ezekben a napokban. Hűha! Nyakunkon a karácsony! A nyugati társadalom legfőbb ünnepe jelentős változáson ment keresztül a mögöttünk lévő századokban. Vajon hogyan jutottunk oda, hogy a karácsony mára már olyan tünetegyüttest produkál emberek tömegeiben, amelynek megértésével, kezelésével a pszichológia önálló tudományágon – karácsonyológia – foglalkozik?
