Mi segíthet át bennünket azokon az időkön, amikor a megváltás távolinak tűnik? Egy mai fiatal sok esetben érezhet így, amikor az életét próbálja megtervezni. Lakásvásárlás? Párkeresés? Munkahelyi előrelépés? Mintha minden késne, mintha semmi sem menne úgy, ahogyan annak kellene.
A várakozás idejét ráadásul megnehezítheti az is, hogyha az ideje nem meghatározott. Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk Isten következő ajándéka. Azonban Jákób történetéből még így is tanulhatunk valamit. A Biblia azt írja: „Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.”[1]
Ha hisszük, hogy a Szentírás nem ír le olyat, ami felesleges, akkor tudhatjuk, hogy bizony van itt üzenet a számunkra. A jó dolgok telnek el hamar, nem maga a várakozás. Nem igaz?! Furcsa, hogy Jákób mégis így élte meg ezt az időszakot. Tudta, milyen díj vár rá – és ez bearanyozta a napjait.
Ha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy Isten áldása milyen formában ér majd el minket, a szívünk ismeri azt az örömet, amit csak ő tud adni. És ad is bőséggel majd idejében! A legvégső díj pedig biztos: Isten örök jelenléte és szeretete. Nem evilági módon, amikor homályosan „láthatjuk őt”, hanem teljesen, korlátok és akadályok nélkül. Ebbe kapaszkodjunk azokban az időkben, amikor lassúak és terhesek a napjaink.
Éreztem már úgy, hogy az idő súlya összenyom. Az évek nemhogy napoknak tűntek, de évtizedeknek. Szinte azzal a tudattal imádkoztam akkoriban Istenhez, hogy már csak mára van elég erőm. Micsoda áldás, hogyha az Úr elveszi az idő fullánkját! Márpedig Isten uralkodik az idő felett is – és ami emberi mértékben egy élet, az számára csak egy pillanat, és fordítva. Az Úr meg tudja adni nekünk a várakozás idején is az örömöt és a felszabadultságot. El tudja venni az idő élét. Kérjük tőle, hogy ne csak az út végét, de az utat is áldja meg – és annak teljes érzelmi világát!
A mennyországba lépve pedig biztos vagyok benne, hogy nekünk is csak napoknak fognak tűnni a munkával töltött évek.
[1] 1Móz 29,20 (KG)
