Nem csak váróterem – egy mentálhigiénés szakember szemével
Ez a munkakör merőben más feladat volt számomra, mint amit eddig csináltam, új kihívások elé állított. Míg családsegítőként többször egy család krízishelyzetét kellett orvosolni, addig az idősotthonban teljesen más jellegű problémákkal találkozom.
Egyik fő feladatom a mentálhigiénés csapatommal együtt, hogy a lakóink mindennapjait tartalommal töltsük meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy különböző foglalkozásokat szervezünk számukra, amelyek segítik a meglévő képességeik szinten tartását, esetleges fejlesztését. Továbbá intézményen kívüli programokat: múzeumlátogatást, kisbuszos kirándulásokat is tervezünk. Igyekszem változatos programtervet készíteni, amit a faliújságra is kitűzök, hogy láthassák, milyen programokra számíthatnak, és választhassanak, melyiken szeretnének jelen lenni. A foglalkozások nem kötelezőek, azért vannak, hogy az ellátottjaink jobban megismerjék egymást, így a közösség aktívabb tagjai lehessenek, és közben a szabadidejüket hasznosan, tartalmasan töltsék. Sokan úgy költöznek az intézménybe, hogy otthonukban egyedül éltek, ezért magányosak, közösségre vágynak, amit itt megkaphatnak. Vagy a családjuk távolabb él, és nem akarnak a terhükre lenni, mert érzik, hogy a mindennapi teendők egyedüli elvégzése megerőltető számukra, ekkor döntenek úgy, hogy jelentkeznek az intézménybe.
Egyházi intézményként fontos számunkra, hogy hitéleti tevékenység is folyjon a falak között, így hetente kétszer a gondozottjaink istentiszteleten is részt tudnak venni. Az egyházi ünnepek megünneplése is szerves részét képezi a foglalkozásainknak. Ezen kívül lehetőségük van lelkigondozói
