Natus sum mori

Benedek Zsolt

2025-12-09

Nem szeretek kockáztatni, nem szeretem a veszélyeket, inkább biztonságra törekszem. Hogy mindez az életkoromból, a személyiségemből, vagy valami egészen másból táplálkozik-e, erre most nem térnék ki. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy csupán a tény, hogy élek, egyfajta veszélyforrás, és csak remélem, hogy nem másokra nézve, hanem csakis önmagamra. Az élet ugyanis halálos, eddig még mindenki belehalt – tartja a mondás –, amihez hozzá szoktam tenni: még a testté lett Isten, Jézus Krisztus sem úszta meg élve.

Kedves Olvasóim egy része már biztosan rákeresett a neten, hogy mit is jelent az írásom címe. Hadd kezdjem egy kissé távolabbról. 2025 szeptemberében már harmadik alkalommal volt lehetőségem részt venni egy németországi keresztény zenei fesztiválon (Loud and Proud), ahol ugyan rétegzenét játszó keresztény együttesek állnak színpadra, mégis Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű fesztiváljává fejlődött. A 2025-ös fellépők között volt egy zenekar, amelyiknek a neve: NatusSumMori[1].

A latin kifejezés jelentése: meghalni születtem. Ez a név elsőre nagyon brutálisan hangzik, és élet utáni sóvárgásunk szinte azonnal tiltakozni is kezd, de csak addig, amíg elgondolkodva be nem látjuk, ez tényleg így van. Természetesen nem vonom kétségbe abbéli reményünket sem, hogy az elragadtatást várjuk, mindazáltal azt is tudom, hogy az Úr Jézus mennybemenetele és pünkösd óta ezt várta és erre vár sok millió, milliárd keresztény. Joggal, hiszen Jézus ezt mondta tanítványainak:

„Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”[2]

Összefoglalva tehát, várom az Úr Jézus ígérete szerinti elragadtatást, és ezzel együtt szükségszerűen tudomásul veszem, hogy a születéssel elindultam