Valamennyien ismerjük a várakozás érzését és pillanatait, mint például türelmetlenség, bizonytalanság vagy izgalom – átéljük ezeket és tapasztaljuk. Várunk egy régen látott ismerőssel való találkozásra, egy új lehetőségre, üzenetre, egy gyermek megszületésére, vagy esetleg arra, hogy életünk egyik nehezebb szakaszában meghalljuk Isten hangját. Sokszor nem egyszerű várakoznunk, mert úgy érezzük, ilyenkor az idő meglehetősen lassan telik és a dolgok folyása nem a mi vágyott tempónk szerint halad. A várakozás azonban nemcsak az idő kitöltéséről szól, hanem ez Isten formáló és titokzatos ideje, mely alatt mi magunk is formálódhatunk, türelmünk és hitünk pedig növekedhet.
Év vége felé közeledve az adventi időszak a várakozás jelentőségére mutat rá. A sok külsőséges dolog, mint például a díszek, a fények, az ünnepi ételek elkészítése mellett, az advent egy sokkal mélyebb jelentést hordoz magában. Ez az ember lelki felkészülésének időszakára is emlékeztet. A Messiás megérkezésére több ezer évet várt a világ. Bár mi tudjuk, hogy a Megváltó Jézus Krisztus megszületett, azonban minden évben lehetőségünk van újból és újból átélni és megtapasztalni a várakozás misztériumát hitben, reményben és a Mindenhatóra való figyelésben.
A Szentírásban találkozhatunk olyan történetekkel, amelyek a várakozás időszakát mutatják be. Ott van például Ábrahám és Sára esete, akik hosszú éveken át vártak Isten ígéretére,